Bait Bait Carp-e Diem Team – IX. Nemzetközi Balatoni Bojlis Horgászverseny, avagy Pálköve a Pálköveieké
 | Nagyon sok, és alapos felkészülés után 2021.10.01-jén felkerekedtünk, és neki indultunk Révfülöpnek, hogy immár 6. alkalommal részt vegyünk az NBBH-n. Számunkra mindig ez az év fő versenye, így nagy izgalommal vártuk, melyik helyszín lesz a miénk Fortuna támogatásával. Túl sok variáció közül nem választhattunk, hiszen a 121 csapatból 103.-nak mehetett fel Balázs a színpadra, hogy húzzon. A 6 év alatt sokfelé horgásztunk már, de az észak-nyugati szektorba még sose sikerült húznunk, így ez a régió volt a kiszemelt célállomás. |
1.nap: 9 óra magasságában kezdődött meg a sorsolás. Nem nagyon izgultunk, hisz számításaink szerint mi csak 10 óra magasságában kerültünk sorra. Az első 10 helyet szerettük volna elkerülni, és mint írtam az északi-nyugati medence volt a kitűzött cél. Ahogy sorra fogytak a helyek, láttuk, hogy erre egyre kevesebb az esély, és természetesen az 1-10 helyek közül szinte az összes bent volt még, mikor Balázst a színpadra szólították. Ekkor azért már a kezdeti nyugalmat felváltotta a gyomor görcsös szorítása, és mi hárman, Gábor Endre és jómagam lehet már jobban izgultunk, mint Balázs fent a színpadon. 25!!! ...hát ez nem annyira az észak-nyugati szektor, de legalább északi part. Pálköve…de hol is van Pálköve? Kis tanakodás után a megadott koordináták alapján megtaláltuk ezt az eldugott kis balatoni gyöngyszemet. A tulajdonos részéről nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk, és a strand is minden igényt kielégített. WC, áram, ivóvíz, és árnyas helyek. Ideális táborozáshoz. A helyi horgászok körében már vegyesebb volt a kép. Sokan érdeklődtek, bíztattak bennünket, hogy ez egy jó hely lesz, de természetesen akadt pár helyi horgász is, akinek nem annyira tetszett a jelenlétünk. Gyorsan tudatta velünk, hogy Pálköve a Pálköveieké, és mi pont az ő kedvenc helyén horgászunk, valamint a bojliaink biztos, hogy kutyatápból készültek, és ha nekünk ekkora helyre van szükségünk, akkor mi nem is tudunk horgászni!
Délután kettőkor lehetett először vízre menni helyeket keresni. Addig a nap a tábor építésről, és a szerelékek, eszközök összekészítéséről szólt. Mikor elérkezett az idő, Gábor és Balázs szálltak vízre, hogy az előttünk álló kicsivel több mint 180 órára megtalálják a megfelelő helyeket. A meder nem mutatott nagy változatosságot, viszonylag gyorsan letört a parttól 2,0m-es vízmélységre, majd ez szépen fokozatosan mélyült 2,5m-es mélységig 1000 méteren. Jobbról az Ábrahámhegyi partszakasz határolt minket, balról pedig a szomszéd csapattal közösen 500m-en elhelyezett szektorbója. Figyelve az időjárás előrejelzést, és számítva a hét folyamán többször is felbukkanó 1. fokú viharjelzésre, két sávot jelöltünk meg a bójákkal. A közelebbit 500 méteren belül (1. fokban csak addig lehet csónakkal bemenni), 400-500 méter között, míg a távolabbi sort 700-900 méter között helyeztük el. Magok használata minden féle formában meg volt tiltva, így az általunk 5 ízből összeválogatott 120 kg Bait Bait bojliból kellett gazdálkodnunk. Álmok Tengere, Légiós, Tüzes Barack, Ébredő Erő és Rodin bojlikkal készültünk. Kereső pecára 24-30mm-es, míg a nagyhalas pecára 30-35mm-es méretben. Ezen felül volt még nálunk kb. 5 kg Hívó Szó is.
Besötétedett, mire mind a hat végszerelék a helyére került. Első éjszakára a rövidebb távokon próbáltunk meg eredményt elérni. A legtávolabbi hely a 600-as külön álló bója volt, amit meghorgásztunk, mert ott az iszapban viszonylag nagyobb sűrűségben volt jelen a vándorkagyló, de sajnos összeállt kagylótelepeket nem sikerült találnunk. Rodin, Hivó szó, Tüzes Barack, Ébredő Erő és Álmok Tengere került a hajszálelőkére, 24mm-es balanszírozott, valamint egy szem 30mm-es fekvő formában. Az elején szerettünk volna minél több halat megfogni. Az éjszakai beálltáig nem volt kapásunk (erre számítottunk is), így mindenki nyugovóra tért a sátrában. Balázs kapásjelzője ébresztett bennünket hajnali 4 óra magasságában, egy erőteljes húzós kapás formájában. Balázs kiért a bothoz, ráemelt, és meglepődve tapasztalta, hogy az új főzsinór a bot végétől kb. 2 méterre a levegőben elszakadt… így a hal a 600m fő zsinórral tova úszott. Így nem maradt más, mint a bot újra szerelése, és visszahúzása. Visszahúzás előtt a srácok próbálták felkampózni a zsinórt, de nem jártak szerencsével. Így tudtuk, mi lesz az első feladatunk, ha kivilágosodik. Meg kell keresni a vízben azt a 600 méter zsinórt, mert sem a halaknak, sem a későbbiek során a horgászatunknak sem fog jót tenni. A reggeli fényváltáskor a Hívó Szó is jelentkezett egy ejtős kapás formájában. Sikerült is szákba terelni az első balatoni potyeszt, de sajnos nem érte el a szükséges minimumot a 10kg-os határt. 7kg-mal mérlegeltünk, és útjára engedtük.
A 2.nap viszonylag eseménytelenül telt a halak tekintetében. A várható elsőfokú viharjelzés miatt továbbra is a „rövidebb” távot erőltettük, – amely később kiderült, hogy hiba volt – de előtte meg kellett oldani a hajnali problémát, és felszedni az elszökött 600m zsinórt. Nagyjából 400-500 méter között sikerült felkampózni a zsinórt, így kézzel szedhettünk fel a 600 métert. Hát mit ne mondjak, nem volt egy kellemes érzés. A hal már meglépett róla, de legalább a végszerelék meglett, és a Balatont is megmentettük a felesleges szennyezéstől. A nap nagyrésze a terület további feltérképezésével, radarozással, tapogatással telt, hogy további jó helyeket találhassunk, de sok újban nem volt részünk. Találtunk egy két helyet, ahol nagyobb volt az iszapban a kagyló sűrűség, de telepeket továbbra se leltünk. Az esti etetést követően újra húztuk a botokat, és vártuk az éjszakát, valamint az éjszaka folyamán várható szélerősödést. Hajnalban sikerült még a felerősödő szél előtt 2 halat fognunk, a Légióssal és a Hívó Szóval, de sajnos mindkettő 6 kg körüli volt, így nem számított bele a versenybe.
3. nap délelőtt megérkezett az erősebb szél, így elég erőteljes hullámzás volt a Balatonon. Horgászatra nem igazán volt alkalmas. Így volt időnk tanakodni, megbeszélni, és átgondolni a taktikát. Nagyjából délután 4 óráig elsőfokú viharjelzés volt. Ez nem is lett volna olyan nagy probléma, de a nagy hullámok miatt nem láttuk értelmét vízre szállni. A parton eltöltött idő alatt megbeszéltük, hogy amint leveszik a viharjelzést, két botot éjszakára felhúzunk a külső bójákra, 1 botot a 600-as bójára, amin már volt egy kapásunk, a maradék hárommal pedig maradunk 500-on belül. Előkerültek a fárasztó botok helyett a keményebb 3,5lbs botok, azzal kalkulálva, hogy első fok esetén 500-nál meg kell állni, és kipumpálni a halat, ha kapásunk van. A horog előkéken is változtattunk egy kicsit, fluorocarbon mellett döntöttünk. Mire végeztünk az etetésekkel, és az újra húzásokkal, besötétedett, így nem maradt más hátra, minthogy vacsora után nyugovóra térjünk. Gabi és Balázs már a sátor melegét élvezte, míg mi Endrével még az utolsó sörünket kortyolgattuk, mikor meglepődve tapasztaltuk, hogy Bazsi távolra behúzott botján egy igen intenzív, erős húzós kapás jelentkezett. Ezzel nem is lett volna gond, ha ekkor nem ugrott volna be, hogy nagyságrendileg 20m zsinór maradhatott a dobon behúzás után. Így Usian Boltot megszégyenítő futásba kezdtünk, hogy a botra rá tudjunk emelni, és a nyelető féket átváltsuk fárasztó üzemmódra, vagy egy kicsit szorosabbra, bízva a monofil megfelelő nyúlásában. Míg mi a bottal voltunk elfoglalva, Bazsi és Gábor gyorsan csónakba pattantak, mi átadtuk a botot, és így a hal fölé érve, ők kezdték meg a fárasztást. Szégyen a futás, de most nagyon hasznos volt, hiszen Gabiéknak sikerült megmeríteniük az első mérlegelhető halunkat, - az Álmok Tengerének köszönhetően - amely elég komoly súllyal rendelkezett. Az első mérhető halunk egy gyönyörű, 19,350 kg-os balatoni tükrös volt.
A hajnal folyamán sikerült ismét még két halat fogni a rövidebb távon, de ezek sem voltak mérhetőek. 7 és 9 kg-ot nyomtak a mérlegelőben.
4. napon a rövidebb távokon a Rodinnal, az Ébredő Erővel és az Álmok Tengere bojlival több kisebb pontyot fogtunk. Hiába próbálkoztunk nagyobb méretű csalikkal, a horogtól elengedve, merevebb előkével, vagy éppen dupla 24mm-es bojlikkal, valahogy mindig sikerült a horgot a szájukba játszani a pontyoknak. Sajnos egyik sem érte el a 10 kg-ot. Örültünk neki, hogy végre napközben is van több-több kapásunk, de akármivel próbálkoztunk a rövidebb távokon, nem tudtuk átlépni a 10 kg-os mérlegelési határt.
Sokat tanakodtunk és beszélgettünk, hogy megmaradjunk az eredeti taktikánál, vagy próbáljunk meg változtatni. Végül az a döntés született, hogy amint leveszik az elsőfokú viharjelzést, felhúzzuk a botokat a nagyobb távolságokra. Az etetett helyekre 3 botot, és 3 botot pedig addig, amennyit az orsó bír, így volt olyan botunk, amely 940m-re a parttól lett elhelyezve. Bíztunk az éjszakában, hátha eredményesebb lesz.
5.nap reggel jól indult, 7 óra magasságában a távoli helyre felhúzott Hívó Szó-n kapás jelentkezett. Gáborral csónakba ültünk, és robogtunk a hallra. Fél óra fárasztás után sikerült szákba terelni a következő mérlegelhető halunkat. Egy szép balatoni pikkelyes, ami 17,125kg-al került regisztrálásra. Ez számomra az új balatoni rekordot is jelentette. Sajnos fénykép a nagy sietségben nem készült, így ezt a halat nem tudjuk nektek megmutatni. A délelőtt további része viszonylag eseménytelenül telt, egészen kora estig. Ekkor az Álmok Tengere tetszett meg egy újabb halnak, amely felcsavarta magát a dőlő bójára, így mire odaértünk a gumicsónakkal, elég jól kifárasztotta magát. Így a fárasztás és a szákolás nem tartott sokáig. Ekkor már reményteljesebben hoztuk ki a halat Balázzsal. Bíztunk benne, hogy a nappali két halat továbbiak követhetik, és másnap ilyenkor már meglehet az 5db 10 kg feletti halunk, és mi magunk is beregisztrálunk a versenyre. A mérlegelők megérkezésekor a 3. halunk súlya nem sokkal, de 11kg felett volt, így a verseny feléhez érkezve 2 hallra volt még szükségünk.
6. nap ott folytatódott, ahol az előző napot befejeztük. Reggel egy dupla kapásra ébredtünk hajnalban. Nem volt 100%-ban dupla kapás, de mire az első hallal kiértünk a partra, már mehettünk is be a második halért. Először a Légiós fantázianévre hallgató bojlira volt kapásunk, amely Gábor új balatoni rekordját jelentette. Egy nagyon szép és méretes balatoni tükröst tarthatott a kezében. A hal súlya 16,875 kg-am volt. Mint említettem, ez egy dupla kapás volt, amivel sikerült megfognunk az 5. halunkat is. Nagy lett volna az öröm, ha nem igazolódott volna be a mondás, hogy amit a Balaton ad, azt néha vissza is veszi. Hát most jól visszavette. Az 5. halunk fárasztása, és szákolása számunkra az igazi fekete leves volt. A szákfej bajonett zárja nem pattant össze megfelelően, így a hal megszákolása után, mikor húztuk be a csónakhoz, a szákfej egyszer csak elmerült a hal alól. Természetesen ilyenkor véletlen se akad bele a halba, a Balaton úgy elnyelte, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Miután a halat sikerült megszákolni, indultak volna a srácok kifelé a partra, de ekkor jött az igazi tragédia számunkra. A motor eltört, vagyis a fejben egy műanyag, így a motor használhatatlanná vált. 800 méterről úgy tudtak kijönni, hogy az egyik kézzel a gázkart, míg a másik kézzel a rudazatot forgatta Gabi. Tehát mikor kiértek a partra, bőven volt üröm az örömben. Az 5. hal súlya 14,275kg volt, amivel feljöttünk a 24. helyre, de ekkor nem volt motorunk, amivel a szerelékeket be tudjuk húzni. A 5. mérlegelhető hal ismét az Álmok Tengerére érkezett, a fejfájással együtt.
Így a 6 nap folytatása viszonylag bonyolulttá vált. 1-2 óra keresgélés, tanakodás, és szerelés után arra a döntésre jutottunk, hogy be kell szerezni egy új csónakmotort. Volt egy tartalék motorunk, de az 55 libra nagyon kevésnek bizonyult a Balatonon, a korábbi 40-45 perces behúzási körök alsó hangon másfél órára nőttek. Tudtuk, hogy a kis motorral nem tudunk megfelelő tempót diktálni. Itt kell megemlíteni, hogy nagy hálával és köszönettel tartozunk Varga Petinek, és a Bait Bait lepsényi üzletének, akik a segítségünkre siettek, és rendelkezésünkre bocsájtottak, eladtak nekünk egy raktári darabot. Miután kifizettük, és megjártuk a Pálköve – Lepsény – Pálköve kört, addig a srácok a kis motorral újra húzták a parton lévő botot. Közel egyszerre végeztünk. Az időjárás előjelzés alapján délután még újra húztunk minden botot, mert másnapra nagy szelet, és egész napos esőt jósoltak, így abban bíztunk, hogy az éjszaka folyamán még tudunk halakat cserélni, és kicsit feljebb tudunk kúszni a ranglétrán. Ekkor a legkisebb halunk a 11kg-os volt.
A 7. napról sajnos nem tudok sok mindent leírni. Reggelre megérkezett az eső, és a szél is keletire, dél-keletire fordult. Az erőssége nem volt olyan vészes, – bár ennek ellenére ismét elsőfokú viharjelzés volt életben – de az ábrahámhegyi partszakaszról visszaáramló víz feltépte a hinarat és a nádat, ami összeszedte és elsodorta a zsinórjainkat. A nap folyamán úgy nézett ki, hogy 6 bot helyett csak kettővel horgászunk, mivel 3-3 bot zsinórja teljesen egybe volt. Így alig vártuk, hogy levegyék az elsőfokú viharjelzést, hogy újra tudjuk húzni a botokat gubancolás után. A komplett délután ráment erre, így ezen a napon érdemi horgászatról nem igazán tudtunk beszélni. A késő délutáni, vagy inkább kora esti újra húzások után úgy mentünk továbbra is bele az éjszakába, hogy bizakodtunk a halcserékbe.
8-dik, utolsó előtti éjszaka és nap következett. Hajnali 3 órakor ismét a kapásjelző csipogására ébredtünk. Egy balatoni bajszos ismét megkívánta a Hívó Szó bojlit. Edu és Gábor szálltak csónakba, hogy találkozhassanak a balatoni mohás hátúval. Úgymond igazi nagyhalas kapás volt, amely csak 1-2 csippanással indult, majd szép lassan begyorsult, de nem az őrült kirohanással. A munka érdemi részét Edu végezte, ő fárasztotta a halat, elég hosszasan, így Balázzsal a parton jogosan bizakodtunk abban, hogy ez egy cserés hal lesz.
Igen, jól sejtettük a dolgot. Igaz nem az a tipikus mohás hátú lett, de Edu is megdöntötte balatoni egyéni rekordját, mert 18,2 kg-os pikkelyest fektethetett a bölcsőbe. Ezzel Balázson kívül mindenkinek sikerült megdöntenie a balatoni pontyrekordját. Természetesen ment is a zrika ennek megfelelően, de nem sokáig, ugyanis két kis halk csippanás hallatszott az éjszakában. Az Álmok Tengere ismét jelentkezett a magyar tengeren. A két kis csippanás, egy nagyon gyenge kis ejtős kapás volt. Sokat nem tanakodtunk, csónakba pattantunk Bazsival, és elindultunk a halra. Még befele tartottunk, mikor a partról szóltak Gabiék, hogy egy másik boton is kapás van. Így próbáltunk volna egy kicsit igyekezni, de mikor a hal fölé értünk, Bazsi nem igazán tudta a felszín felé terelni. Egy bő fél órás fárasztás vette kezdetét, elég erős hullámzásban, sötétben. Mikor először a felszínre jött, Balázs kicsit csalódott hangon közölte, hogy nem olyan nagy, de megtartjuk, cserésnek talán jó lesz, hiszen ekkor már 14 kiló volt a legkisebb halunk is a TOP5 versenyben. Mikor felfeküdt és megmerítettük, akkor én már láttam, hogy bőven 15+, a meglepetés akkor ért, mikor megpróbáltam beemelni a csónakba a matracra. Bazsi nem hitt nekem, mikor segítséget kértem a beemeléshez, de mikor rávette magát, ő is érzékelte, hogy sikerült egy igen tekintélyes példányt az Álmok Tengerével a horogra csalni. Itt is igazolódott a mondás, hogy amit a Balaton elvesz, azt idővel vissza is adja. Izgatottan igyekeztünk a partra, hogy lemérhessük ezt a gyönyörű tövest. IGEN, sikerült! Bazsi is megdöntötte egyéni rekordját, és ezzel 24,6kg-os hallal a szektor első, és az összetett 8 helyére repültünk előre.
Míg mi gyorsan mérlegeltünk, Gabiék rámentek a kapásra, és a Légiós segítségével sikerült fogni egy újabb 14kg-os tükröst, de ekkor ez már nem számított sajnos a versenybe, hiszen a legkisebb halunk nem kevesebbet nyomott, mint 16 kg.
Napközben átálltunk az abszolút nagyhalas pecára, így felkerültek a 35mm-es bojlik is, és volt, ahol dupla 30 mm-el próbálkoztunk. A nap folyamán küzdöttünk az elemekkel, a hínárral, az áramlatokkal. Sajnos így értékelhető pecát nem sikerült felmutatni. Nagyjából 3 km új damilt kellett feltekerni, hogy kissé meggyötrötten, de maximálisan felvértezve vágjunk neki az utolsó éjszakának. Bíztunk benne, hogy hasonló lesz, mint a tegnapi! Ekkor már a szektor 2. helyére csúsztunk vissza 150 grammal, és 10 helyen voltunk összetettben, de tudtuk, hogy 1 jó hal akár a dobogó bármelyik fokára is repíthet bennünket.
9. utolsó nap. A verseny érdemi része sajnos nekünk már ekkor véget ért. Éjfél körül megerősödött a Keleti, Észak-Keleti szél, és az ábrahámhegyi partszakasz miatti visszaáramlás annyi hordalékot hozott megint, hogy minden szerelékünk egy csomóban volt, annak ellenére, hogy több helyen süllyesztettük a zsinórokat. Azon vakargattuk a fejünket, hogy egyáltalán, hogy fogjuk tudni őket összeszedni. Úgy gondoljuk, mi emelt fővel, és büszkén távozhatunk erről a helyről, hisz az elmúlt 5 év NBBH és IBCC eredményeit átnézve a legtöbbet hoztuk ki ebből a helyből! 19,230Kg-os átlagsúllyal távoztunk az 5 legnagyobb hal súlya alapján!
Izgatottan vártuk az eredményhirdetést, hiszen tudtuk, hogy mi már nem tudtunk halat fogni, így előrébb nem jutottunk, maximum vissza csúszhattunk.
Végül a szektorunkban az eredmény nem változott, 150 grammal a 2. helyen végeztünk, míg összetettben a 11. helyen zártuk ezt a fantasztikus versenyt, ezen a fantasztikus vízen. Szeretnénk még megemlíteni a szomszéd csapatot, a Wave Fishing 2-es csapatát, akikkel a verseny teljes ideje alatt nagyon jó hangulatú közös főzéseket és beszélgetéseket élhettünk át. Nagyon baráti hangulat alakult ki a két csapat között, és nagyon köszönjük a sok finom ételt, amit hol általuk, hol a közös főzés eredményeképpen került terítékre. Soha rosszabb szomszédságot, és nagy gratuláció az ő teljesítményükért is!
Jövőre, ugyanitt!
Baráti Üdvözlettel a Bait Bait Carp-e Diem csapata,
Balázs, Gábor, Gergely és Endre