Bait Bait Carp-e Diem Team – IV. Halcatraz & Fishing&Hunting Kupaverseny, Levelek
 | A beszámolók általában arról szólnak, hogy az adott verseny milyen jól sikerült, a csapat milyen sikereket ért el, és hogyan küzdöttek meg a halakkal és a vetélytársakkal. Ez a beszámoló most nem ilyen, ez nem az. Ez a beszámoló azt próbálja meg összefoglalni, hogyan küzdöttünk meg az elemekkel, a körülményekkel és a kevés hal okozta kihívással. |
Május végén került megrendezésre Leveleken (210ha) a IV. Halcatraz & Fishing&Hunting ponty és amurfogó nemzetközi kupa. A ponty 5 kg felett, míg az amur 8 kg felett volt mérlegelhető a 138 órás behúzós versenyen. 46 csapat vett részt a küzdelemben, többek között érkezett csapat Romániából, Szlovéniából, Szlovákiából és Németországból is. Több neves csali gyártó is képviseltette magát, köztük a Bait Bait, akinek a színeit ezen a versenyen mi képviselhettük.
Nagyon hosszas előkészület, és nagyon sok egyeztetés után, Varga Peti jó tanácsaival felvértezve érkeztünk meg a vasárnap 14 órai sorsolásra Nyíregyháza mellé Levelekre, ahol már gyülekezetek a csapatok. A sorsolás két körös volt, első körben a húzási sorrendet sorsolták ki, míg a második körben természetesen a verseny helyeket. A tó 3 fő szektorra volt osztva a víztározó adottságainak megfelelően, mélyvíz-középvíz-szekélyvíz szektorokra. A sorsoláson túl sokat nem kellett izgulnunk, hiszen 45.-nek húzhattunk helyet. A 7-es leveleki oldali és a 32-es apagyi oldali hely maradt a kalapban. A csapat az apagyi oldalra szeretett volna ülni (tavaly a leveleki oldalon voltunk), és ez sikerült is, hiszen Gergő a 32-es hely sorszámát mutathatta fel a kamerának. Így a sorsolás után nem maradt más, mint a helyek elfoglalása, táborépítés, helykeresés, hiszen még aznap este 20:00 –kor elstartolt a 138 órás maratoni küzdelem. Jobbról mellettünk egy Szlovén csapat, míg balról a tavaly előtti győztes Magyar csapat foglalt helyet.
Miután elfoglaltuk a helyünket, és vízre tettük a csónakot, nyakunkba szakadt az ég. Dörgés, villámlás. Így a fiúk nem folytatták a helykeresést, kijöttek inkább a nyílt vízről. Bőrigázott mindenki, és elvesztettünk a délutánból 2 órát. Közép mély víz. 2,2-2,8 között volt a vízmélység, és „kádfenék” iszappal. Se egy törés, se egy púp. 3 bója volt elhelyezhető a szektorban, így az egyik szektor bóját is bevontuk a rendszerünkbe. 3 bojlis, és egy magos etetést alakítottunk ki, a pontyok és az amurok reményében. Ébredő Erőt, Tüzes Barackot és Légióst vittünk magunkkal, keményre szárított és friss kivitelben. A keményre szárításra azért volt szükség, mert a víztározóban nagyon sok törpeharcsa találtatik. A magos etetés erjesztett kukoricából, és frissen főzött tigrismogyoróból állt. Mire bekerült minden bot, már éjfél körül járt az óra, így a táborépítés a töltésoldalba elmaradt, ezért ki-ki a konyhasátorba, ki-ki az autóban próbálta kipihenni az első délután fáradalmait. Hajnal 4-kor volt az első kapásunk. Egy 4kg-os nyurga, így sajnos az első halat hivatalos mérlegelés nélkül az útjára kellett engednünk. Egy kis pihenő után kezdődhetett a második nap, amely táborépítéssel, és a magos etetésen intenzív dobós pecával telt. Az ütemes etetésre mindig nagyon figyelünk, így minden reggel és este 7 órakor volt az etetés ideje. A sok törpe miatt csak kis mennyiségben, hiszen nem szerettünk volna egy nagy törpe csapatot bevonzani.
Kicsit csalódottan vettük tudomásul, hogy napközben az intenzív horgászat, és a sok próbálkozásunk ellenére nem tudtuk felkelteni a pontyok és amurok érdeklődését. Az egyetlen pozitívuma a napnak az volt, hogy igaz csak 45 fokban, de a töltésoldalban sikerült felállítani sátrainkat, így már „megfelelő” kényelemben várhattuk az esti vacsora után, hogy mit hoz számunkra az éjszaka. A végszereléken a csalik frissítve, újrahúzva várták, hogy az első mérlegelhető hal jelentkezzen nálunk. A reggeli ébresztő sajnos a kapásjelzőink helyett a telefonjainkon szólalt meg, jelezve, hogy eljött a reggeli etetés ideje. Így nem maradt más hátra, megcsináltuk a reggeli etetést, és folytattuk a halak keresését dobós pecával, különböző távolságokban. Ez a nap is sajnos hasonlóan telt, mint az előző. A helyünket, sőt nagyjából a teljes szektorunkat elkerülték a halak. 1-2 talált hal kivételével a szektorunk apagyi oldala nem tudott mérlegelhető halat felmutatni, ellenben a leveleki oldallal, ahol a patak mederbe beállt az amur, így volt olyan csapat, aki ekkora már 200Kg mérlegelt összsúlynál járt.
Az elkövetkező éjszaka számunkra is meghozta az első halat. Egy óvatos kapással jelentkezett úgy éjjel két óra magasságában. Balázs partról fárasztotta, majd merítés és gyors mérlegelést követően pontyzsákban lekötöttük a halat a reggeli mérlegelésig, majd újabb kapás reményében újrahúztuk a végszereléket. Ezt követően kora reggel ismét kapás ébresztett bennünket, egy intenzív húzós kapás formájában, de nagy csalódottságunkra ez a ponty picivel elmaradt az alsó határtól. 4,8Kg-al mérlegeltük, így elbúcsúztunk tőle.
Sajnos a nap további része sok munkával, de eredménytelenül telt. Kétségbeesetten próbálkoztunk mindennel, az előkék variálásával, csalik különböző formában történő felkínálásával (ZIG-rig, Helikopter, rövid, hosszú). Az időjárás megint nem kedvezett nekünk, a nyári meleg hatására a pontyok elkezdtek aktívan ívni, így a lapos nádas területeken lejtették táncukat a hormonok diktált zenére, míg az amurok szemérmes módon átvonultak a mélyebb területekre, természetesen a leveleki oldalt részesítve előnyben, ahol keményebb a talaj, az ott húzódó patakmeder miatt. Vonulási útvonaluk a szektorunkon kívül esett…
Csütörtökön megérkezett a front, ami némi enyhülést és erős északi szelet hozott. Reggel sajnos megint az etetési idő ébresztett bennünket. Miután letudtuk a kötelező köröket, egy kávé mellett új tervet kovácsoltunk; Halat KELL fogni! Újra előkerült a radar, a tapogató, a mintavételező. Feladva pár „döglött” etetést új helyeket kerestünk, feszegetve a szektorjelölő bója által kijelölt határokat. Az etetést szélesítettük, de továbbra se túloztuk el. Az utolsó egy métert kifinomítva, előkehosszakat megnövelve vetettük be a kellőképpen kikönnyített csalikat.
Végül a csütörtök és péntek 1-1, míg a szombati nap még 2 új mérlegelhető halat adott - ezeknek igen örültünk „végre elindult ” - de sajnos ez már késő volt, a végeredménybe jelentősen nem szólt bele.
Így szombat délelőtt nekiláttunk a táborontásnak, az utolsó halaink lemérését és a verseny lefújását követően hazaindultunk. 46 csapatból a 26. helyen végeztünk 5 fogott hallal, mindegyikért keményen megküzdve. Egy verseny nem mindig zárul a kitűzött célok elérésével. Azt gondolom felkészülten érkeztünk, próbáltuk megoldani a feladatot, ez most ennyire volt elég. A csalik, technikák úgy működtek, ahogy terveztük, de ez olyan sport, ahol a halnak is akarni kell…
No félreértés elkerülése végett; egy csepp keserűség nincs bennünk, sőt örülünk, hogy egy ilyen gyönyörű, izgalmas vízre, és erre a nívós versenyre eljutottunk, itt lehettünk. Ezúton is köszönjük a szervezőknek, szuper volt!
Jövőre, veletek, ugyanitt!
Teljes galéria a versenyről itt érhető el!