III. Halcatraz – Fishing and Hunting Kupa 2020.
Verseny: III. Halcatraz – Fishing and Hunting Kupa 2020.
Helyszín: Leveleki víztározó
Időtartam: 2020. 05. 24-30. (128 óra)
Csapat: Bait-Bait Carp-e Diem
Csapattagok: Busa Gábor, Busa Gergely, Kocsis Balázs, Molnár Endre
Mint minden évben számunkra a legfontosabb verseny az NBBH, de úgy éreztük több gyakorlásra lenne szükségünk, ezért kerestünk egy behúzós versenyt, lehetőleg minél természetesebb vízen. Sajnos az idei Fehérvárcsurgói verseny elmaradt, illetve a járvány is bizonytalanná tette a versenyek megrendezését. Választásunk a Leveleki horgászparadicsom által kiírt amur- és pontyfogó versenyre esett. Izgatottan vártuk hogyan alakulnak az események, de szerencsére május közepétől enyhültek a korlátozások, így a verseny is megrendezésre került.
Lelkesen készültünk, tervezgettünk, próbáltunk a lehető legoptimálisabban felkészülni. A tó - ahol a versenyt rendezték - egy 200 hektáros víztározó, melyről vajmi kevés információnk volt. Amit tudtunk azt az internetről, fórumokról szedtük össze. Az etetésre és csalizásra szánt alapanyagokat vegyesen pontyra és amurra állítottuk össze. Az változékony időjárás miatt nem tudhattuk, hogy mire számítsunk. A meleg időjárás az amuroknak, míg a hideg inkább a pontyoknak kedvezett. Így a változatos bojlik mellé apró magokkal, kukoricával és tigrismogyoróval is készültünk. Mindezeket kiegészítve pop-up-okkal, wafters-ekkel és pasztával. Bojliból négy fő ízűnk volt; a Tüzes Barack, az Ébredő Erő, a Rodin és a Lelkész, de biztos, ami biztos egy kis Lopakodóval egészítettük ki a szettet.
Vasárnap reggel izgatottan keltünk útra, menet közben megálltunk Mezőkövesden, ahol átvettük az új etetőhajónkat, mely később a versenyen nagy segítségünkre volt. Megérkezésünket követően, egy gyors ebéd után, megkezdődött a műszaki átvétel, a szabályok ismertetése és a sorsolás.
A verseny egy klasszikus hatbotos verseny volt, ahol az 5 kg feletti pontyok és a 8 kg feletti amurok számítottak értékelhetőnek. Mivel nem ismertük a tavat, nem sok fogalmunk volt, melyek a jók és melyek a kevésbé jó helyek, így a húzás részünkről rizikómentes volt. Végül a 18-as helyet húztuk, ami - mint kiderült - a tó mélyebb részéhez tartozott.
A nyitóceremóniát követően elfoglaltuk a horgászállásainkat. A versenytársak felkészült, profi csapatok voltak, kissé rémülten néztük a felvonuló autókat, amint a horgászhelyek felé haladtak. A tó és a környezet gyönyörű, tiszta és rendezett. A húzott helyünk első ránézésre elég szűknek tűnt és a töltésoldal sem éppen a legideálisabb a sátrazáshoz, de mire belaktuk, már megfelelt a horgászathoz.
Eredetileg hétfő reggel 6:00-kor kezdődött volna a verseny, de az időjárásra való tekintettel már vasárnap este 8:00-kor elstartolt. Ez a mi ütemtervünket nem borította fel, a táborépítést és a szektorunk feltérképezését rögtön meg is kezdtük, de mivel ezt a műveletet nem szeretjük elkapkodni, így mire az utolsó bot is a vízbe került már hajnali 2:00-t mutatott az óra. Előzetesen kidolgozott stratégia szerint építettük fel az etetéseinket a szektoron belül, emellett - kisebb változtatásokkal ugyan-, de ki is tartottunk.
Akármilyen felkészültek is voltunk: a radar szenzorfejét sikerült otthon hagyni. Kisebb tanakodás után, gondoltuk maradnak a manuális módszerek, de szerencsénkre a szervezők közreműködésével kölcsönöztek számunkra egy radart, amit ezúton is nagyon köszönünk!
A szektoron belül három bója elhelyezése volt engedélyezett, ebből kettőt a pontyoknak egyet az amuroknak szántunk. A szektor középső, illetve a legtávolabbi pontjait horgásztuk. Az amuroknak tigrismogyoróval és kukoricával, illetve a Lelkész bojlival készültünk, a többi bojlit a pontyoknak szántuk. A szektor viszonylag keskeny volt, sokat használtuk az etetőhajót, így a csónakba csak akkor szálltunk, amikor a halra vagy etetni mentünk.
A verseny első 60 órája kapás nélkül telt el, ami erősen visszavetette a csapat lelkesedését. A megmérettetés alatt folyamatosan változtattunk, kísérleteztünk a csalikkal, a csalik felkínálásával, mennyiségével. Az áttörést a szerda délután hozta meg számunkra: ekkor jelentkeztek a halak a szektor széléről. Viszont ami aggasztó volt, hogy a következő nap folyamán fél nap alatt 8-10 törpeharcsát is fogtunk és szinte mindegy volt, hogy mivel csalizunk. A törpék miatt a paszták és a locsolók használatát mellőznünk kellett. Több technikával is próbálkoztunk, hogy a törpéket távol tartsuk, sajnos nem sok sikerrel. Talán ami a legeredményesebb védekezés volt az etetések minimalizálása, majd teljes elhagyása. Csalizás esetében pedig csalihálót használtunk.
A harcsák és a csukák igen aktívak voltak, ennek eredményeképpen egy kitekert boton lévő feltűnő színű pop-up-ot rabolt le egy éhes csuka, melyet egy gyors fotót követően útjára is engedtünk.
A tapasztalat, hogy sajnos az időjárás megint kibabrált velünk, nem volt elég hideg, hogy a halak a mélyebb területre bejöjjenek és nem volt elég meleg, hogy az amurok is erre a területre látogassanak. A víz hőfoka miatt teljesen elhagytuk a magokat és innentől kezdve kizárólag csak a pontyokra koncentráltunk. Péntek délután egy klasszikus nyugodt, de folyamatos kapás jelezte, hogy komoly hallal lesz dolgunk. A csapat két tagja rögtön a csónakba ugrott és elindultak a halra. A fárasztás 15-20 percen keresztül zajlott, de csapattársaim türelmesen, viszonylag gyenge fékkel terelgették a halat, nem kockáztatva az esetleges szakadást. A merítés simán ment, majd nagy örömmel hoztak ki a partra egy gyönyörű pikkelyest.
A verseny legnagyobb hala, amely egyben tórekord is lett!
A mérlegelést követően már sejtettük, hogy ez egy értékes fogás lesz a versenyben. Nagy örömünkre a horgászhelyünkre kikerült a „Big Fish” zászló, csak remélni tudtuk, hogy nálunk is marad.
A szereléket amilyen gyorsan lehet visszajutattunk eredeti helyére, ennek eredményeképpen 1 órán belül másik gyönyörű 18 kg feletti pontyot meríthetünk.
Reggelig még követte pár 7-10 kg-os ponty a többieket, de sajnos szombat délelőtt teljesen leálltak. Ellenben visszataláltak a törpék is. Szombat 14:00 órakor kicsit csalódottan tekertük ki botjainkat és kíváncsian vártuk mire lesz elég ez a halmennyiség. Végül az összesítettben a hatodik helyen zártunk a 39 csapatból, illetve a szektorokban második helyen végeztünk. A tavalyi győztestől 20 kg-mal, míg a tavaly előtt diadalmaskodó csapattal szemben 10 kg-mal maradtunk alul. Azt gondolom első találkozásunk a tóval nagyon eredményes volt. A csapatok jelentős része nagyobb hangsúlyt fektetett a magok használatára, az utolsó 72 órában nekünk már csak bojli volt felfűzve mind a hat botunkon.
Az egész verseny alatt az összes halunkat (10 db ponty) a Tüzes Barackkal fogtuk. Ami a vízről elmondható, hogy a kifogott halak nagyon szépek és egészségesek voltak, szerencsénkre a pontyok az ívást felfüggesztették, így 1-2 kg-mal többet nyomtak. Mint említettem az időjárás nagyon változékony volt: szél, eső, jégeső és napsütés folyamatosan váltotta egymást. De ettől eltekintve, a verseny jó hangulatú volt, nívós csapatok ellen mérethettük meg magunkat. Utólag is gratulálunk a dobogósoknak! A verseny állásáról, illetve aktuális helyzetéről a szervezők folyamatosan tájékoztattak és közvetítették a weben keresztül, ami fontos hírforrás volt a csapatoknak, szurkolónak egyaránt. Ezúton is köszönjük és gratulálunk a szervezőknek a nívós munkájukért!
Külön köszönetet szeretnénk mondani Varga Péternek a nagyon sok segítségért és a csalikért, valamint minden Bait Bait-es csapat tagnak!
Remélhetőleg jövőre, Veletek, ugyanitt!
