I. Hantosi Pecacenter Bojlis Találkozó 2020.
Verseny: I. Hantosi Pecacenter Bojlis Találkozó 2020.
Helyszín: Hantosi Horgászcentrum
Időtartam: 2020. 06. 25-28. (72 óra)
Csapat: Bait-Bait Carp-e Diem
Csapattagok: Busa Gábor, Busa Gergely, Kocsis Balázs, (Molnár Endre, aki most sajnos csak a beszerzői szerepkört tudta vállalni. Köszönet neki a segítségért).
Mint korábbi beszámolónkban már említettük, idén úgy próbáltuk meg összerakni a versenynaptárunkat, hogy minél jobban fel tudjunk készülni az NBBH-ra. Mivel az általunk óhajtott versenyekre vagy nem fértünk már be, vagy a jelenlegi helyzet miatt elmaradtak, így a választásunk a hantosi versenyre esett, hiszen úgy gondoltuk, hogy habár ez egy kisebb tó, de a 72 óra alatt itt tudjuk finomítani a behúzó technikánkat, a precíz etetőhajózást, és kitudunk próbálni pár újdonságot is.
Sajnos most úgy alakult, hogy 4 fős csapatunkból csak Gergely és jómagam tudtunk részt venni teljes hosszában a versenyen, míg Gábor egy fél délutánt, és másnap még 2-3 órát tudott velünk lenni. Edu barátunkat most elszólította a családi és munkahelyi elfoglaltság, de mint a csapat oszlopos tagja, természetesen minden nap érdeklődött a hogylétünk és a teljesítményünk felől.
A versenyre való felkészülést már jó előre elkezdtük: ismerve a tó adottságait úgy döntöttünk, hogy a 4 botos versenyen a botjaink számát felosztjuk, és 2 bottal pontyot, míg 2 bottal amurt próbálunk meg becserkészni. Ehhez a szisztémához állítottuk össze a csali csomagot is. Így esett a választásunk az örök favorit triumvirátusra (Rodin a gondolkodó, Ébredő Erő, Tüzes Barack) és végül, de nem utolsó sorban, talán az annyira nem ismert Lelkész (a csali ízesítése egy enyhén halas, májas fűszeres alapon, egy kicsi keksz, és vajsav beütés) bojlikra. Természtesen a kiegészítőket sem hagytuk otthon, így mindegyikből volt nálunk pop-up, wafters, és paszta is.
A verseny 4 botos, behúzós verseny volt, ahol a 7 kg feletti pontyok és amurok számítottak értékelhetőnek, és a helyezések sorrendjéről az 5 legnagyobb hal összsúlya döntött. A nevezett csapatok névsorát áttekintve, nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy olyan csapattal horgászhattunk együtt, mint a BCL Bait Bait Team (Csanesszel, Rolival és Gergővel). Izgatottan vártuk, hogy elkezdődjön a megmérettetés.
A nyitóceremóniát követően elfoglaltuk a nekünk sorsolt 1-es horgászhelyet, mely a tó bal szélső pályája volt, balról és szemből is nádfalakkal övezve. A tó és környezete gyönyörű, tiszta, rendezett. Ezen felül egy minden igényt kielégítő faház is hozzájárult ahhoz, hogy fantasztikus hangulatban töltsük az előttünk álló 72 órát.
A verseny csütörtökön déli harangszóra startolt, és a rekkenő hőség ellenére mind a 10 csapat nagy elánnal szállt azonnal vízre, hogy megkeresse a négy végszerelék általa vélt legmegfelelőbb pozícióját. Az előttünk lévő vízfelület gyors átradarozása után felmértük, hogy a tó ¾-éig folyamatosan mélyül, nagyjából 1m-es vízmélységtől 1,8m-ig, majd onnan újra visszacsökken 1,4m-re. Mindent összevetve négy bóját helyeztünk el - kettőt amurban bízva közel a nádfalhoz és a kifolyóhoz, egyet-egyet pedig pontyra, amelyet az iszap és a kemény rész találkozásánál helyeztünk el, nagyjából olyan 1,7 m mély vízben. Megcsináltuk az alap etetéseket:pontyra a rodint, ébredő erőt, és tüzes barackot szórva (csak kis mennyiségben), míg az amurokat a lelkész bojlival próbáltuk becsalogatni. Egy kicsit féltünk a szélső pályától, hogy mielőtt a halak beúsznának az etetésünkre, a többi csapat megállítja őket, de mi nem hiszünk a nagy mennyiségű etetésben. Mivel a szélirány egy kicsit nekünk kedvezett, így folytattuk a végszerelékek behúzását a kijelölt helyekre, a helyünk elfoglalását.
A behúzásokat követő első pár óra csendesen telt, volt idő és lehetőség kipakolni, elrendezkedni, mígnem szembesülnünk kellett azzal, hogy az etetőhajót nem lehetett bekapcsolni. A taktikánk egyik fő eleme arra épült, hogy sűrűn frissítjük a végszerelékeinket, ezért ennek a problémának a megoldása létfontosságú volt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy nagyon nagy köszönetet mondjunk Norbi barátunknak, aki mindent félretéve leutazott hozzánk Székesfehérvárról, hogy orvosolja az etetőhajónk hibáját, és egy gyors bekapcsoló gomb csere segítségével újra üzemképes állapotba hozza azt, amely a verseny későbbi szakaszaiban nagy segítségünkre volt.
Az első kapás szerelés közben, 18:00 magasságában jelentkezett, elég intenzív, húzós volt. Mivel ez volt az első kapás, úgy döntöttünk, hogy gyorsan csónakba pattanunk, és rámegyünk a halra, nem a partról próbáljuk meg kifárasztani. Merítés után örömmel konstatáltuk, hogy a 8mm-es pop-upban az erő felébredt, és megajándékozott minket az első versenyben is mérhető hallal, egy 7,5Kg-os egészséges pikkelyes formájában. Nem sokkal ezt követően, az első amur (12Kg) is jelentkezett a Lázadó fluo waftersen, amit Gergő fárasztott, hiszen az volt a megállapodás, hogy kapásonként cserélünk szerepkört, aki dolgozik és aki hűsöl az embert próbáló melegben…na jó, azért segített szákolni is.
Az első két hal, melyet számos másik követett
Ezután a szokásos és rendszeres esti etetés következett, párszem bojlival, majd a szerelékek újrahúzása az éjszakai horgászathoz. Éjszakára a rodint, az ébredő erőt, és a lelkészt választottuk, annyi különbséggel, hogy a pop-upokat, balance süllyedő bojlikra változtattuk. Az éjszaka sajnos elég csendesen telt, hajnal 5 órakor ébresztett bennünket a kapásjelző, egy komoly ejtős kapással, de sajnos fárasztás közben félúton a csatát a hal nyerte, és megszabadult a horogtól. Ezt követően 7 óráig volt még két kapásunk, ahol szintén lemaradt a hal. Tanakodtunk rajta, hogy mit ronthatunk el, vagy mi lehet a probléma az előkével, de végezetül arra a következtetésre jutottunk, hogy nem változtatunk. Előfordul az ilyesmi, ha az ember 10-es horoggal horgászik. Bíztunk a végszerelékünkbe, így ezekkel folytattuk a horgászatot, a reggel 7órási etetést követően.
És ekkor következett a nagy Bait Bait BUMM!
A csalik vonzereje beérett, és egy őrült 14 óra következett míg teljesen be nem sötétedett. A reggeli 8 órai mérlegelésig az előző nap két hal mellé, még kettőt felírtunk a listára. Az egyik a Rodint, a másik az Ébredő Erőt húzta el.
Délre pedig már 7 hal volt a stég előtt lezsákolva, mind 10 és 15kg közötti. Mind a négy bója adta a halat, sok esetben 2-3 bot „füstölt” el egyszerre. Minden új behúzást követő 10 percen belül kapás volt. Ha nem húzta el a végszereléket, akkor fél óra elteltével frissítettünk, és már jött is a kapás. Ezzel a rohammal felkúsztunk a képzeletbeli dobogó 3. fokára.
Innentől kezdve már csak arra koncentráltunk, hogy a kisebb halainkat cserélni tudjuk nagyobbakra, de egyenlőre kitartottunk az addig jól működő taktika mellett, és nem változtattunk.
Délután megérkezett Gábor is, és ha már a Rodinon ismét jelentkezett egy intenzív húzós kapás, megragadta az alkalmat, hogy ő is kivegye a részét ebből a fantasztikus élményből. Negyed órás fárasztást követően sikerült is neki matracra fektetni a versenyben addigi legnagyobb pontyunkat, amit 14940 grammal mérlegelt. Ismét egy gyönyörű és egészséges pikkelyes ponty volt.
Mint írtam, a délután folyamán még nagyon sok halat sikerült szákba terelni, mind 10+ -os hal volt, de ekkor cserélni már nem tudtunk. Így érkezett el az éjszaka, és az éjszakai behúzások előtt úgy döntöttünk, hogy elkezdünk még jobban szelektálni, hiszen ekkor már tudtuk, csak a 15+ -os halak tudnak bennünket feljebb repíteni. Így erős szelektálásba kezdtünk, a két pontyos boton, de az amuros botokon is felkerültek a fekvő bojlik a nagyobb halak reményében. Az egyikre 1 szem 24mm-es Lelkész, míg a másikra dupla 24mm-es Lopakodó, amiből lapult egy kevés a csalis táska mélyén. Ennek következtében a kapások intenzitása is csökkent, de legalább megtudtunk vacsorázni normális, nyugodtabb körülmények között.
Az éjszaka többé-kevésbé pihenéssel telt, az 1szem 24mm-es Lelkész bojlin jelentkezett óránként 1 kapás, de sajnos a horogtól elengedés ellenére is a legnagyobb is kisebb volt 10dkg-al mint az akkori legkisebb bemért halunk, ami 13,6kg volt. Reggel ismét etetés, pár szem bojli a már megszokott 3-asból (Rodin, Tüzes Barack, Ébredő Erő), valamint a Lelkész -az amuros bójákra. Bíztunk benne, hogy a szelektálás meghozza eredményét, és az 5 legnagyobb halunk átlagsúlyát feljebb tudjuk tornászni.
Ekkor így állt a verseny:
Bait Bait Carp-e Diem Team - 70535g
Betli Duo - 53405g
RJ Carp Team - 69055g
BCL Bait Bait Team - 51975g
Király Carp Team - 18340g
Pataji Team II. - 64810g
Pataji Team I. - 38685g
Kakas Carp Team -
R-Fishing Team - 71790g
Joo Carp Team –
Nagyságrendileg fél órás/órás ciklusokban jelentkezett a délelőtt folyamán kapás, főként a Rodinon és az Ébredő Erőn, de nem tudtuk átlépni a 16+-os határt.
Nem sokkal a verseny 48 órája előtt aztán valami változott. Egy kicsit megerősödött a szél, lotyogóssá vált a víz, és a Rodin elgondolkodott. Egy ejtős kapás, de nem az az intenzív, csak így finoman, de folyamatosan. Gergő lépett oda a bothoz, és kezdte el a fárasztást. A stéghez érve már látszott, hogy egy jobb hallal, egy széles hátúval van dolgunk, 15+-ra becsültük.
Még egy pár kört tett a stég előtt, 2x 3x megpróbált kitörni is, de végezetül sikerült szákba terelni őt. Ekkor láttuk meg, hogy nem csak 1 széles hátú tükrös ponttyal van dolgunk, hanem egy pocakos széles hátú az. A pontymatracra való beemeléskor már mondtam is Gergőnek, hogy ez bizony nem 15, hanem 20+-os halacska lesz, és igazam volt. Egy gyors telefon után már jött is a mérlegelés, és nem tévedtem, a mérleg nettó 21465 grammot mutatott. Gergelynek ez volt az első 20+-os hala, így a beavatás sem maradhatott el.
Nem sokkal ezután nekem is sikerült még egy 16+-os pikkelyest a szákba terelni, aki a Lelkész bojlira csábult el, így 16 órával a 72órás verseny vége előtt az 5 legnagyobb halunk összsúlya 82990 gramm volt, ami 16,6Kg átlagsúly.
A verseny hátralevő részében már nem változtattunk a taktikán, hiszen ekkor már a legkisebb halunk súlya 14940gramm volt, így tudtuk, hogy csak 15+-os halakkal tudunk előrébb lépni. És hát a technika eddig működött, így csak egy kis szerencse kellett, hogy a bevált módszer mellé párosuljon.
Mind az éjszaka, mind a verseny végéig nappal folyamatosan fogtuk a halakat, de sajnos már nem sikerült 15kg-nál nagyobb halra akadni. Ebben erősen közrejátszott, hogy a szélirány is megváltozott, valamint gyengült is. Szép halakat fogtunk ekkor is 12 és 15kg közöttieket, de sajnos már cserélni nem tudtunk.
Így a verseny lefújása után izgatottan kezdtük meg az összepakolást, a boják felvételét, és vártuk mire volt elegendő ez a teljesítmény. Titkon reméltük, hogy talán odaérhetünk a dobogó csúcsára, de tudtuk, hogy a szél megfordultával a felettünk lévő helyeknek jobban kedvezett az időjárás.
Elérkezett az eredményhirdetés. Mindenki kicsit fáradtan, de vidáman, jó hangulatban várta. Átbeszéltük az eseményeket Csaneszékkel, és ők is bíztattak bennünket, hogy talán meglesz, talán sikerült megtartani a vezető pozíciót.
Sajnos nem így lett. A 82990 grammos összsúlyunk „csak” a dobogó második fokára volt elegendő. Tisztes küzdelemben, de 600 grammal alul maradtunk az RJ Carp Team-el szemben, ami nagy csalódás volt számunkra, hiszen nagyon sokat dolgoztunk ezért az eredményért.
Nekik az utolsó órában sikerült még egy 15+-os halat mérlegelniük, így 83590 grammal ők állhattak fel a dobogó legfelső fokára, míg ha az elkészült kép egy kicsit csalóka is.
Gergelynek sikerült megtartania a verseny legnagyobb halát, és a kupát és az ajándéktárgyat ő vehette át 21+-os pontyért. Talán ez egy kis gyógyír volt a csalódottságunkra, hiszen ezzel sorozatban 3-szor sikerült elhoznunk a verseny legnagyobb két hala közül valamelyiket.
Íme a végeredmény:
1. RJ Carp Team 83590g
2. Bait Bait Carp-e Diem Team 82990g
3. R-Fishing Team 73150g
Legnagyobb hal: Busa Gergely / Bait Bait Carp-e Diem Team - 21465g
