Bait Bait Carp-e Diem Team – IX. Nemzetközi Balatoni Bojlis Horgászverseny, avagy Pálköve a Pálköveieké

Nagyon sok, és alapos felkészülés után 2021.10.01-jén felkerekedtünk, és neki indultunk Révfülöpnek, hogy immár 6. alkalommal részt vegyünk az NBBH-n. Számunkra mindig ez az év fő versenye, így nagy izgalommal vártuk, melyik helyszín lesz a miénk Fortuna támogatásával. Túl sok variáció közül nem választhattunk, hiszen a 121 csapatból 103.-nak mehetett fel Balázs a színpadra, hogy húzzon. A 6 év alatt sokfelé horgásztunk már, de az észak-nyugati szektorba még sose sikerült húznunk, így ez a régió volt a kiszemelt célállomás.

1.nap: 9 óra magasságában kezdődött meg a sorsolás. Nem nagyon izgultunk, hisz számításaink szerint mi csak 10 óra magasságában kerültünk sorra. Az első 10 helyet szerettük volna elkerülni, és mint írtam az északi-nyugati medence volt a kitűzött cél. Ahogy sorra fogytak a helyek, láttuk, hogy erre egyre kevesebb az esély, és természetesen az 1-10 helyek közül szinte az összes bent volt még, mikor Balázst a színpadra szólították. Ekkor azért már a kezdeti nyugalmat felváltotta a gyomor görcsös szorítása, és mi hárman, Gábor Endre és jómagam lehet már jobban izgultunk, mint Balázs fent a színpadon. 25!!! ...hát ez nem annyira az észak-nyugati szektor, de legalább északi part. Pálköve…de hol is van Pálköve? Kis tanakodás után a megadott koordináták alapján megtaláltuk ezt az eldugott kis balatoni gyöngyszemet. A tulajdonos részéről nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk, és a strand is minden igényt kielégített. WC, áram, ivóvíz, és árnyas helyek. Ideális táborozáshoz. A helyi horgászok körében már vegyesebb volt a kép. Sokan érdeklődtek, bíztattak bennünket, hogy ez egy jó hely lesz, de természetesen akadt pár helyi horgász is, akinek nem annyira tetszett a jelenlétünk. Gyorsan tudatta velünk, hogy Pálköve a Pálköveieké, és mi pont az ő kedvenc helyén horgászunk, valamint a bojliaink biztos, hogy kutyatápból készültek, és ha nekünk ekkora helyre van szükségünk, akkor mi nem is tudunk horgászni!

Délután kettőkor lehetett először vízre menni helyeket keresni. Addig a nap a tábor építésről, és a szerelékek, eszközök összekészítéséről szólt. Mikor elérkezett az idő, Gábor és Balázs szálltak vízre, hogy az előttünk álló kicsivel több mint 180 órára megtalálják a megfelelő helyeket. A meder nem mutatott nagy változatosságot, viszonylag gyorsan letört a parttól 2,0m-es vízmélységre, majd ez szépen fokozatosan mélyült 2,5m-es mélységig 1000 méteren. Jobbról az Ábrahámhegyi partszakasz határolt minket, balról pedig a szomszéd csapattal közösen 500m-en elhelyezett szektorbója. Figyelve az időjárás előrejelzést, és számítva a hét folyamán többször is felbukkanó 1. fokú viharjelzésre, két sávot jelöltünk meg a bójákkal. A közelebbit 500 méteren belül (1. fokban csak addig lehet csónakkal bemenni), 400-500 méter között, míg a távolabbi sort 700-900 méter között helyeztük el. Magok használata minden féle formában meg volt tiltva, így az általunk 5 ízből összeválogatott 120 kg Bait Bait bojliból kellett gazdálkodnunk. Álmok Tengere, Légiós, Tüzes Barack, Ébredő Erő és Rodin bojlikkal készültünk. Kereső pecára 24-30mm-es, míg a nagyhalas pecára 30-35mm-es méretben. Ezen felül volt még nálunk kb. 5 kg Hívó Szó is.

Besötétedett, mire mind a hat végszerelék a helyére került. Első éjszakára a rövidebb távokon próbáltunk meg eredményt elérni. A legtávolabbi hely a 600-as külön álló bója volt, amit meghorgásztunk, mert ott az iszapban viszonylag nagyobb sűrűségben volt jelen a vándorkagyló, de sajnos összeállt kagylótelepeket nem sikerült találnunk. Rodin, Hivó szó, Tüzes Barack, Ébredő Erő és Álmok Tengere került a hajszálelőkére, 24mm-es balanszírozott, valamint egy szem 30mm-es fekvő formában. Az elején szerettünk volna minél több halat megfogni. Az éjszakai beálltáig nem volt kapásunk (erre számítottunk is), így mindenki nyugovóra tért a sátrában. Balázs kapásjelzője ébresztett bennünket hajnali 4 óra magasságában, egy erőteljes húzós kapás formájában. Balázs kiért a bothoz, ráemelt, és meglepődve tapasztalta, hogy az új főzsinór a bot végétől kb. 2 méterre a levegőben elszakadt… így a hal a 600m fő zsinórral tova úszott. Így nem maradt más, mint a bot újra szerelése, és visszahúzása. Visszahúzás előtt a srácok próbálták felkampózni a zsinórt, de nem jártak szerencsével. Így tudtuk, mi lesz az első feladatunk, ha kivilágosodik. Meg kell keresni a vízben azt a 600 méter zsinórt, mert sem a halaknak, sem a későbbiek során a horgászatunknak sem fog jót tenni. A reggeli fényváltáskor a Hívó Szó is jelentkezett egy ejtős kapás formájában. Sikerült is szákba terelni az első balatoni potyeszt, de sajnos nem érte el a szükséges minimumot a 10kg-os határt. 7kg-mal mérlegeltünk, és útjára engedtük.

A 2.nap viszonylag eseménytelenül telt a halak tekintetében. A várható elsőfokú viharjelzés miatt továbbra is a „rövidebb” távot erőltettük, – amely később kiderült, hogy hiba volt – de előtte meg kellett oldani a hajnali problémát, és felszedni az elszökött 600m zsinórt. Nagyjából 400-500 méter között sikerült felkampózni a zsinórt, így kézzel szedhettünk fel a 600 métert. Hát mit ne mondjak, nem volt egy kellemes érzés. A hal már meglépett róla, de legalább a végszerelék meglett, és a Balatont is megmentettük a felesleges szennyezéstől. A nap nagyrésze a terület további feltérképezésével, radarozással, tapogatással telt, hogy további jó helyeket találhassunk, de sok újban nem volt részünk. Találtunk egy két helyet, ahol nagyobb volt az iszapban a kagyló sűrűség, de telepeket továbbra se leltünk. Az esti etetést követően újra húztuk a botokat, és vártuk az éjszakát, valamint az éjszaka folyamán várható szélerősödést. Hajnalban sikerült még a felerősödő szél előtt 2 halat fognunk, a Légióssal és a Hívó Szóval, de sajnos mindkettő 6 kg körüli volt, így nem számított bele a versenybe.

3. nap délelőtt megérkezett az erősebb szél, így elég erőteljes hullámzás volt a Balatonon. Horgászatra nem igazán volt alkalmas. Így volt időnk tanakodni, megbeszélni, és átgondolni a taktikát. Nagyjából délután 4 óráig elsőfokú viharjelzés volt. Ez nem is lett volna olyan nagy probléma, de a nagy hullámok miatt nem láttuk értelmét vízre szállni. A parton eltöltött idő alatt megbeszéltük, hogy amint leveszik a viharjelzést, két botot éjszakára felhúzunk a külső bójákra, 1 botot a 600-as bójára, amin már volt egy kapásunk, a maradék hárommal pedig maradunk 500-on belül. Előkerültek a fárasztó botok helyett a keményebb 3,5lbs botok, azzal kalkulálva, hogy első fok esetén 500-nál meg kell állni, és kipumpálni a halat, ha kapásunk van. A horog előkéken is változtattunk egy kicsit, fluorocarbon mellett döntöttünk. Mire végeztünk az etetésekkel, és az újra húzásokkal, besötétedett, így nem maradt más hátra, minthogy vacsora után nyugovóra térjünk. Gabi és Balázs már a sátor melegét élvezte, míg mi Endrével még az utolsó sörünket kortyolgattuk, mikor meglepődve tapasztaltuk, hogy Bazsi távolra behúzott botján egy igen intenzív, erős húzós kapás jelentkezett. Ezzel nem is lett volna gond, ha ekkor nem ugrott volna be, hogy nagyságrendileg 20m zsinór maradhatott a dobon behúzás után. Így Usian Boltot megszégyenítő futásba kezdtünk, hogy a botra rá tudjunk emelni, és a nyelető féket átváltsuk fárasztó üzemmódra, vagy egy kicsit szorosabbra, bízva a monofil megfelelő nyúlásában. Míg mi a bottal voltunk elfoglalva, Bazsi és Gábor gyorsan csónakba pattantak, mi átadtuk a botot, és így a hal fölé érve, ők kezdték meg a fárasztást. Szégyen a futás, de most nagyon hasznos volt, hiszen Gabiéknak sikerült megmeríteniük az első mérlegelhető halunkat, - az Álmok Tengerének köszönhetően - amely elég komoly súllyal rendelkezett. Az első mérhető halunk egy gyönyörű, 19,350 kg-os balatoni tükrös volt.

A hajnal folyamán sikerült ismét még két halat fogni a rövidebb távon, de ezek sem voltak mérhetőek. 7 és 9 kg-ot nyomtak a mérlegelőben.

4. napon a rövidebb távokon a Rodinnal, az Ébredő Erővel és az Álmok Tengere bojlival több kisebb pontyot fogtunk. Hiába próbálkoztunk nagyobb méretű csalikkal, a horogtól elengedve, merevebb előkével, vagy éppen dupla 24mm-es bojlikkal, valahogy mindig sikerült a horgot a szájukba játszani a pontyoknak. Sajnos egyik sem érte el a 10 kg-ot. Örültünk neki, hogy végre napközben is van több-több kapásunk, de akármivel próbálkoztunk a rövidebb távokon, nem tudtuk átlépni a 10 kg-os mérlegelési határt.

Sokat tanakodtunk és beszélgettünk, hogy megmaradjunk az eredeti taktikánál, vagy próbáljunk meg változtatni. Végül az a döntés született, hogy amint leveszik az elsőfokú viharjelzést, felhúzzuk a botokat a nagyobb távolságokra. Az etetett helyekre 3 botot, és 3 botot pedig addig, amennyit az orsó bír, így volt olyan botunk, amely 940m-re a parttól lett elhelyezve. Bíztunk az éjszakában, hátha eredményesebb lesz.

5.nap reggel jól indult, 7 óra magasságában a távoli helyre felhúzott Hívó Szó-n kapás jelentkezett. Gáborral csónakba ültünk, és robogtunk a hallra. Fél óra fárasztás után sikerült szákba terelni a következő mérlegelhető halunkat. Egy szép balatoni pikkelyes, ami 17,125kg-al került regisztrálásra. Ez számomra az új balatoni rekordot is jelentette. Sajnos fénykép a nagy sietségben nem készült, így ezt a halat nem tudjuk nektek megmutatni. A délelőtt további része viszonylag eseménytelenül telt, egészen kora estig. Ekkor az Álmok Tengere tetszett meg egy újabb halnak, amely felcsavarta magát a dőlő bójára, így mire odaértünk a gumicsónakkal, elég jól kifárasztotta magát. Így a fárasztás és a szákolás nem tartott sokáig. Ekkor már reményteljesebben hoztuk ki a halat Balázzsal. Bíztunk benne, hogy a nappali két halat továbbiak követhetik, és másnap ilyenkor már meglehet az 5db 10 kg feletti halunk, és mi magunk is beregisztrálunk a versenyre. A mérlegelők megérkezésekor a 3. halunk súlya nem sokkal, de 11kg felett volt, így a verseny feléhez érkezve 2 hallra volt még szükségünk.

6. nap ott folytatódott, ahol az előző napot befejeztük. Reggel egy dupla kapásra ébredtünk hajnalban. Nem volt 100%-ban dupla kapás, de mire az első hallal kiértünk a partra, már mehettünk is be a második halért. Először a Légiós fantázianévre hallgató bojlira volt kapásunk, amely Gábor új balatoni rekordját jelentette. Egy nagyon szép és méretes balatoni tükröst tarthatott a kezében. A hal súlya 16,875 kg-am volt. Mint említettem, ez egy dupla kapás volt, amivel sikerült megfognunk az 5. halunkat is. Nagy lett volna az öröm, ha nem igazolódott volna be a mondás, hogy amit a Balaton ad, azt néha vissza is veszi. Hát most jól visszavette. Az 5. halunk fárasztása, és szákolása számunkra az igazi fekete leves volt. A szákfej bajonett zárja nem pattant össze megfelelően, így a hal megszákolása után, mikor húztuk be a csónakhoz, a szákfej egyszer csak elmerült a hal alól. Természetesen ilyenkor véletlen se akad bele a halba, a Balaton úgy elnyelte, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Miután a halat sikerült megszákolni, indultak volna a srácok kifelé a partra, de ekkor jött az igazi tragédia számunkra. A motor eltört, vagyis a fejben egy műanyag, így a motor használhatatlanná vált. 800 méterről úgy tudtak kijönni, hogy az egyik kézzel a gázkart, míg a másik kézzel a rudazatot forgatta Gabi. Tehát mikor kiértek a partra, bőven volt üröm az örömben. Az 5. hal súlya 14,275kg volt, amivel feljöttünk a 24. helyre, de ekkor nem volt motorunk, amivel a szerelékeket be tudjuk húzni. A 5. mérlegelhető hal ismét az Álmok Tengerére érkezett, a fejfájással együtt.

Így a 6 nap folytatása viszonylag bonyolulttá vált. 1-2 óra keresgélés, tanakodás, és szerelés után arra a döntésre jutottunk, hogy be kell szerezni egy új csónakmotort. Volt egy tartalék motorunk, de az 55 libra nagyon kevésnek bizonyult a Balatonon, a korábbi 40-45 perces behúzási körök alsó hangon másfél órára nőttek. Tudtuk, hogy a kis motorral nem tudunk megfelelő tempót diktálni. Itt kell megemlíteni, hogy nagy hálával és köszönettel tartozunk Varga Petinek, és a Bait Bait lepsényi üzletének, akik a segítségünkre siettek, és rendelkezésünkre bocsájtottak, eladtak nekünk egy raktári darabot. Miután kifizettük, és megjártuk a Pálköve – Lepsény – Pálköve kört, addig a srácok a kis motorral újra húzták a parton lévő botot. Közel egyszerre végeztünk. Az időjárás előjelzés alapján délután még újra húztunk minden botot, mert másnapra nagy szelet, és egész napos esőt jósoltak, így abban bíztunk, hogy az éjszaka folyamán még tudunk halakat cserélni, és kicsit feljebb tudunk kúszni a ranglétrán. Ekkor a legkisebb halunk a 11kg-os volt.

A 7. napról sajnos nem tudok sok mindent leírni. Reggelre megérkezett az eső, és a szél is keletire, dél-keletire fordult. Az erőssége nem volt olyan vészes, – bár ennek ellenére ismét elsőfokú viharjelzés volt életben – de az ábrahámhegyi partszakaszról visszaáramló víz feltépte a hinarat és a nádat, ami összeszedte és elsodorta a zsinórjainkat. A nap folyamán úgy nézett ki, hogy 6 bot helyett csak kettővel horgászunk, mivel 3-3 bot zsinórja teljesen egybe volt. Így alig vártuk, hogy levegyék az elsőfokú viharjelzést, hogy újra tudjuk húzni a botokat gubancolás után. A komplett délután ráment erre, így ezen a napon érdemi horgászatról nem igazán tudtunk beszélni. A késő délutáni, vagy inkább kora esti újra húzások után úgy mentünk továbbra is bele az éjszakába, hogy bizakodtunk a halcserékbe.

8-dik, utolsó előtti éjszaka és nap következett. Hajnali 3 órakor ismét a kapásjelző csipogására ébredtünk. Egy balatoni bajszos ismét megkívánta a Hívó Szó bojlit. Edu és Gábor szálltak csónakba, hogy találkozhassanak a balatoni mohás hátúval. Úgymond igazi nagyhalas kapás volt, amely csak 1-2 csippanással indult, majd szép lassan begyorsult, de nem az őrült kirohanással. A munka érdemi részét Edu végezte, ő fárasztotta a halat, elég hosszasan, így Balázzsal a parton jogosan bizakodtunk abban, hogy ez egy cserés hal lesz.

Igen, jól sejtettük a dolgot. Igaz nem az a tipikus mohás hátú lett, de Edu is megdöntötte balatoni egyéni rekordját, mert 18,2 kg-os pikkelyest fektethetett a bölcsőbe. Ezzel Balázson kívül mindenkinek sikerült megdöntenie a balatoni pontyrekordját. Természetesen ment is a zrika ennek megfelelően, de nem sokáig, ugyanis két kis halk csippanás hallatszott az éjszakában. Az Álmok Tengere ismét jelentkezett a magyar tengeren. A két kis csippanás, egy nagyon gyenge kis ejtős kapás volt. Sokat nem tanakodtunk, csónakba pattantunk Bazsival, és elindultunk a halra. Még befele tartottunk, mikor a partról szóltak Gabiék, hogy egy másik boton is kapás van. Így próbáltunk volna egy kicsit igyekezni, de mikor a hal fölé értünk, Bazsi nem igazán tudta a felszín felé terelni. Egy bő fél órás fárasztás vette kezdetét, elég erős hullámzásban, sötétben. Mikor először a felszínre jött, Balázs kicsit csalódott hangon közölte, hogy nem olyan nagy, de megtartjuk, cserésnek talán jó lesz, hiszen ekkor már 14 kiló volt a legkisebb halunk is a TOP5 versenyben. Mikor felfeküdt és megmerítettük, akkor én már láttam, hogy bőven 15+, a meglepetés akkor ért, mikor megpróbáltam beemelni a csónakba a matracra.  Bazsi nem hitt nekem, mikor segítséget kértem a beemeléshez, de mikor rávette magát, ő is érzékelte, hogy sikerült egy igen tekintélyes példányt az Álmok Tengerével a horogra csalni. Itt is igazolódott a mondás, hogy amit a Balaton elvesz, azt idővel vissza is adja. Izgatottan igyekeztünk a partra, hogy lemérhessük ezt a gyönyörű tövest. IGEN, sikerült! Bazsi is megdöntötte egyéni rekordját, és ezzel 24,6kg-os hallal a szektor első, és az összetett 8 helyére repültünk előre.

Míg mi gyorsan mérlegeltünk, Gabiék rámentek a kapásra, és a Légiós segítségével sikerült fogni egy újabb 14kg-os tükröst, de ekkor ez már nem számított sajnos a versenybe, hiszen a legkisebb halunk nem kevesebbet nyomott, mint 16 kg.
Napközben átálltunk az abszolút nagyhalas pecára, így felkerültek a 35mm-es bojlik is, és volt, ahol dupla 30 mm-el próbálkoztunk. A nap folyamán küzdöttünk az elemekkel, a hínárral, az áramlatokkal. Sajnos így értékelhető pecát nem sikerült felmutatni. Nagyjából 3 km új damilt kellett feltekerni, hogy kissé meggyötrötten, de maximálisan felvértezve vágjunk neki az utolsó éjszakának. Bíztunk benne, hogy hasonló lesz, mint a tegnapi! Ekkor már a szektor 2. helyére csúsztunk vissza 150 grammal, és 10 helyen voltunk összetettben, de tudtuk, hogy 1 jó hal akár a dobogó bármelyik fokára is repíthet bennünket.

9. utolsó nap. A verseny érdemi része sajnos nekünk már ekkor véget ért. Éjfél körül megerősödött a Keleti, Észak-Keleti szél, és az ábrahámhegyi partszakasz miatti visszaáramlás annyi hordalékot hozott megint, hogy minden szerelékünk egy csomóban volt, annak ellenére, hogy több helyen süllyesztettük a zsinórokat. Azon vakargattuk a fejünket, hogy egyáltalán, hogy fogjuk tudni őket összeszedni. Úgy gondoljuk, mi emelt fővel, és büszkén távozhatunk erről a helyről, hisz az elmúlt 5 év NBBH és IBCC eredményeit átnézve a legtöbbet hoztuk ki ebből a helyből! 19,230Kg-os átlagsúllyal távoztunk az 5 legnagyobb hal súlya alapján!
Izgatottan vártuk az eredményhirdetést, hiszen tudtuk, hogy mi már nem tudtunk halat fogni, így előrébb nem jutottunk, maximum vissza csúszhattunk.

Végül a szektorunkban az eredmény nem változott, 150 grammal a 2. helyen végeztünk, míg összetettben a 11. helyen zártuk ezt a fantasztikus versenyt, ezen a fantasztikus vízen. Szeretnénk még megemlíteni a szomszéd csapatot, a Wave Fishing 2-es csapatát, akikkel a verseny teljes ideje alatt nagyon jó hangulatú közös főzéseket és beszélgetéseket élhettünk át. Nagyon baráti hangulat alakult ki a két csapat között, és nagyon köszönjük a sok finom ételt, amit hol általuk, hol a közös főzés eredményeképpen került terítékre. Soha rosszabb szomszédságot, és nagy gratuláció az ő teljesítményükért is!

Jövőre, ugyanitt!

Baráti Üdvözlettel a Bait Bait Carp-e Diem csapata,

Balázs, Gábor, Gergely és Endre

Bait Bait Carp-e Diem - Hantos – 2021. (07.22.-07.25.)

Nyár, rekkenő hőség, irány a part! Kisebb szünet után kerestünk egy versenyt, ami kevésbé megterhelő, mint a legutóbbi Leveleki volt, és erre remek alkalmat kínált az idén harmadik alkalommal megrendezésre került, Pecacenter Bojlis versenye a Hantosi tavon. Tavaly már a csapat egy része részt vett ezen a versenyen és nagyon kellemes élményekkel gazdagodott, így mikor olvastuk a versenykiírást, egy percig sem gondolkodtunk az idei részvételen.

A körülmények úgy alakultak, hogy a verseny időpontja kivételesen a csapat mind a négy tagjának szabad volt, ezért úgy döntöttünk, hogy a versenyen két-két fővel külön csapatként indultunk, így egy kis belső versengés adta meg az amúgy is izgalmasnak ígérkező verseny pikantériáját.

A verseny alapvetően egy baráti találkozó, mely tíz csapat között zajlott, ahol a 8 kg feletti ponty és 5 kg feletti amur került mérlegelésre és az öt legnagyobb hal összsúlya határozta meg a helyezést. A találkozó csütörtök délelőtt a szokásos sorsolással kezdődött, ahol az egyik csapatunk a 3-as számú, míg a másik 7-es számú helyet foglalhatta el.

A tó a maga 100-120 méteres szélességével nem tartozik a nagyobb tavak közé, de halállománya igen gazdag pontyokban, amúrokban. Így már a csalik összeállításakor számoltunk minden eshetőséggel. A két „csapat” egymástól függetlenül szinte ugyanazoknak a Bait-Bait csaliknak szavazott bizalmat. Erre a versenyre az Ébredő Erő, Rodin, Tüzes Barack és a Légiós, illetve az amurok várható megjelenése miatt némi Lelkész bojlikkal is készültünk, különböző méretekben. A nyári meleg és magas vízhőmérséklet miatt, a klasszikus bojlik mellett, az íz azonos pasztákat, és a balanszírozott csalikat mindenképpen fontosnak találtuk.

A horgászhelyek elfoglalását követően, csütörtök 12:00-tól megkezdtük a szektorunk feltérképezését, a bóják számára legmegfelelőbb helyek keresését. Ez nagy munkát nem jelentett, mivel a kb. 1.5 méter átlagmélység, vékony iszapréteggel szinte a teljes szektorban jellemző volt, így szinte egyértelműen adta magát, hogy a halakat a nádfal és attól kb. 10 méteres távon várhatjuk.

Szerencsére a táborépítéssel most nem kellett foglakoznunk, mert a tó minden állása jól kiépített, minden kényelmet biztosító faházzal ellátott, amihez még csónak is biztosított volt. Ez azért nagyban leegyszerűsítette az életünket.

A verseny mindkét csapat számára nehezen indult, több alakulat már a startot követően elkezdte ütemesen húzni a halat. Ez kissé lehangoló volt, de ebben mutatkozik meg a helyismeret és a horgászszerencse szerepe. Nem aggódtunk, kitartottunk a stratégiánk mellett, rendszeresen etettünk és vártuk a halak és főleg az amurok megjelenését, akik egész nap hangos csobbanásokkal mutatták jelenlétüket.

És akkor megjöttek az első maszatolós, ejtős kapások. Gyönyörű keszegek és dévérek jelentek meg, főleg a kisebb méretű csalival szerelt botokon. Megkockáztatom a 7-es álláson lévő csapat a verseny alatt több mint 60 darab fehérhalat akasztott… Megpróbáltunk sok mindent; csali-, előkeméret növelés, a paszták használatának teljes elhagyása, etetés csökkentése, elhagyása, helyváltoztatás, semmi nem segített. Egyetlen működő fegyver a szárított, kőkemény bojlival történő etetés és csalizás volt. Ezzel már sikerült szelektálni.

Szerencsére azért a keszegek mellett megindultak az értékesebb halak is és végre elkezdtük mi is húzni a halat. Sőt már voltak köztük egész szép példányok is. Sajnos a stratégiánk fontos részét képező amurok nem jelentkeztek. A bosszantó ebben az volt, hogy tudtuk, hogy ott vannak, előttünk is mozognak, eszik a nádat, de mégsem tudtuk őket horogra csalni…

A 3-as álláson szinte – főleg nappal és hajnalban – rendszeresen jelentkezett kapás és már pénteken meglett az öt hal, addig a 7-es álláson csak szombattól köszönt be pár értékesebb hal, mint pl. az a két darab amur, amit a verseny alatt sikerült fogni.

A tó bizonyos részein szinte megállás nélkül fogták a halat, de mint kiderült cserélni nem igen tudtak. A végjáték igen izgalmasnak ígérkezett, a szombat délutáni állás szerint a 3-as álláson lévő csapat a második helyre verekedte fel magát. Viszont az éjszaka több csapat is befogta magát, sőt több csapat is még a vasárnap 10:30-kor lefújásra kerülő verseny utolsó pillanataiban is hallal küzdött. Majd az eredményhirdetéskor szembesültünk vele, hogy az egyik csapat az ötödik, míg a másik csapatunk a nyolcadik helyen zárt. A mezőny nagyon szoros volt, mondhatni egy „jobb” hal szinte mindenkinek előkelő helyet biztosított volna a dobogón.

Sajnos a verseny alatt sok olyan kapásunk volt, ami nem akadt meg, a kontakt ugyan megvolt, de féltávnál több halunk is sikeresen megszabadult a horogtól. A horogméret növelésével csökkent az elment halak száma, de ezt majd még át kell gondolnunk.

Kapásunk szinte az összes csali típusra volt, mondhatni mind megfelelően működött, de talán ebben a meleg vízben a legtöbb kapásunk az Ébredő Erő és Rodin ízekre volt.

A találkozón igen jól éreztük magunkat, mind a horgásztó, mind szervezés egy jó hangulatú, kellemes versengést biztosított és a résztvevő csapatok is emelték a rendezvény színvonalát. Ezúton is gratulálunk a győzteseknek! Remélem jövőre ismét itt lehetünk, és ismét megpróbálhatjuk!

És nem utolsó sorban köszönjük a Bait Bait remek csalijait!

Görbüljön!

Bait Bait Carp-e Diem csapata

Bait Bait Carp-e Diem Team – IV. Halcatraz & Fishing&Hunting Kupaverseny, Levelek

A beszámolók általában arról szólnak, hogy az adott verseny milyen jól sikerült, a csapat milyen sikereket ért el, és hogyan küzdöttek meg a halakkal és a vetélytársakkal. Ez a beszámoló most nem ilyen, ez nem az. Ez a beszámoló azt próbálja meg összefoglalni, hogyan küzdöttünk meg az elemekkel, a körülményekkel és a kevés hal okozta kihívással.

Május végén került megrendezésre Leveleken (210ha) a IV. Halcatraz & Fishing&Hunting ponty és amurfogó nemzetközi kupa. A ponty 5 kg felett, míg az amur 8 kg felett volt mérlegelhető a 138 órás behúzós versenyen. 46 csapat vett részt a küzdelemben, többek között érkezett csapat Romániából, Szlovéniából, Szlovákiából és Németországból is. Több neves csali gyártó is képviseltette magát, köztük a Bait Bait, akinek a színeit ezen a versenyen mi képviselhettük.

Nagyon hosszas előkészület, és nagyon sok egyeztetés után, Varga Peti jó tanácsaival felvértezve érkeztünk meg a vasárnap 14 órai sorsolásra Nyíregyháza mellé Levelekre, ahol már gyülekezetek a csapatok. A sorsolás két körös volt, első körben a húzási sorrendet sorsolták ki, míg a második körben természetesen a verseny helyeket. A tó 3 fő szektorra volt osztva a víztározó adottságainak megfelelően, mélyvíz-középvíz-szekélyvíz szektorokra. A sorsoláson túl sokat nem kellett izgulnunk, hiszen 45.-nek húzhattunk helyet. A 7-es leveleki oldali és a 32-es apagyi oldali hely maradt a kalapban. A csapat az apagyi oldalra szeretett volna ülni (tavaly a leveleki oldalon voltunk), és ez sikerült is, hiszen Gergő a 32-es hely sorszámát mutathatta fel a kamerának. Így a sorsolás után nem maradt más, mint a helyek elfoglalása, táborépítés, helykeresés, hiszen még aznap este 20:00 –kor elstartolt a 138 órás maratoni küzdelem. Jobbról mellettünk egy Szlovén csapat, míg balról a tavaly előtti győztes Magyar csapat foglalt helyet.

Miután elfoglaltuk a helyünket, és vízre tettük a csónakot, nyakunkba szakadt az ég. Dörgés, villámlás. Így a fiúk nem folytatták a helykeresést, kijöttek inkább a nyílt vízről. Bőrigázott mindenki, és elvesztettünk a délutánból 2 órát. Közép mély víz. 2,2-2,8 között volt a vízmélység, és „kádfenék” iszappal. Se egy törés, se egy púp. 3 bója volt elhelyezhető a szektorban, így az egyik szektor bóját is bevontuk a rendszerünkbe. 3 bojlis, és egy magos etetést alakítottunk ki, a pontyok és az amurok reményében. Ébredő Erőt, Tüzes Barackot és Légióst vittünk magunkkal, keményre szárított és friss kivitelben. A keményre szárításra azért volt szükség, mert a víztározóban nagyon sok törpeharcsa találtatik. A magos etetés erjesztett kukoricából, és frissen főzött tigrismogyoróból állt. Mire bekerült minden bot, már éjfél körül járt az óra, így a táborépítés a töltésoldalba elmaradt, ezért ki-ki a konyhasátorba, ki-ki az autóban próbálta kipihenni az első délután fáradalmait. Hajnal 4-kor volt az első kapásunk. Egy 4kg-os nyurga, így sajnos az első halat hivatalos mérlegelés nélkül az útjára kellett engednünk. Egy kis pihenő után kezdődhetett a második nap, amely táborépítéssel, és a magos etetésen intenzív dobós pecával telt. Az ütemes etetésre mindig nagyon figyelünk, így minden reggel és este 7 órakor volt az etetés ideje. A sok törpe miatt csak kis mennyiségben, hiszen nem szerettünk volna egy nagy törpe csapatot bevonzani.

Kicsit csalódottan vettük tudomásul, hogy napközben az intenzív horgászat, és a sok próbálkozásunk ellenére nem tudtuk felkelteni a pontyok és amurok érdeklődését. Az egyetlen pozitívuma a napnak az volt, hogy igaz csak 45 fokban, de a töltésoldalban sikerült felállítani sátrainkat, így már „megfelelő” kényelemben várhattuk az esti vacsora után, hogy mit hoz számunkra az éjszaka. A végszereléken a csalik frissítve, újrahúzva várták, hogy az első mérlegelhető hal jelentkezzen nálunk. A reggeli ébresztő sajnos a kapásjelzőink helyett a telefonjainkon szólalt meg, jelezve, hogy eljött a reggeli etetés ideje. Így nem maradt más hátra, megcsináltuk a reggeli etetést, és folytattuk a halak keresését dobós pecával, különböző távolságokban. Ez a nap is sajnos hasonlóan telt, mint az előző. A helyünket, sőt nagyjából a teljes szektorunkat elkerülték a halak. 1-2 talált hal kivételével a szektorunk apagyi oldala nem tudott mérlegelhető halat felmutatni, ellenben a leveleki oldallal, ahol a patak mederbe beállt az amur, így volt olyan csapat, aki ekkora már 200Kg mérlegelt összsúlynál járt.

Az elkövetkező éjszaka számunkra is meghozta az első halat. Egy óvatos kapással jelentkezett úgy éjjel két óra magasságában. Balázs partról fárasztotta, majd merítés és gyors mérlegelést követően pontyzsákban lekötöttük a halat a reggeli mérlegelésig, majd újabb kapás reményében újrahúztuk a végszereléket.  Ezt követően kora reggel ismét kapás ébresztett bennünket, egy intenzív húzós kapás formájában, de nagy csalódottságunkra ez a ponty picivel elmaradt az alsó határtól. 4,8Kg-al mérlegeltük, így elbúcsúztunk tőle.

Sajnos a nap további része sok munkával, de eredménytelenül telt. Kétségbeesetten próbálkoztunk mindennel, az előkék variálásával, csalik különböző formában történő felkínálásával (ZIG-rig, Helikopter, rövid, hosszú). Az időjárás megint nem kedvezett nekünk, a nyári meleg hatására a pontyok elkezdtek aktívan ívni, így a lapos nádas területeken lejtették táncukat a hormonok diktált zenére, míg az amurok szemérmes módon átvonultak a mélyebb területekre, természetesen a leveleki oldalt részesítve előnyben, ahol keményebb a talaj, az ott húzódó patakmeder miatt. Vonulási útvonaluk a szektorunkon kívül esett…

Csütörtökön megérkezett a front, ami némi enyhülést és erős északi szelet hozott. Reggel sajnos megint az etetési idő ébresztett bennünket. Miután letudtuk a kötelező köröket, egy kávé mellett új tervet kovácsoltunk; Halat KELL fogni! Újra előkerült a radar, a tapogató, a mintavételező. Feladva pár „döglött” etetést új helyeket kerestünk, feszegetve a szektorjelölő bója által kijelölt határokat. Az etetést szélesítettük, de továbbra se túloztuk el. Az utolsó egy métert kifinomítva, előkehosszakat megnövelve vetettük be a kellőképpen kikönnyített csalikat.

Végül a csütörtök és péntek 1-1, míg a szombati nap még 2 új mérlegelhető halat adott - ezeknek igen örültünk „végre elindult ” - de sajnos ez már késő volt, a végeredménybe jelentősen nem szólt bele.

Így szombat délelőtt nekiláttunk a táborontásnak, az utolsó halaink lemérését és a verseny lefújását követően hazaindultunk. 46 csapatból a 26. helyen végeztünk 5 fogott hallal, mindegyikért keményen megküzdve. Egy verseny nem mindig zárul a kitűzött célok elérésével. Azt gondolom felkészülten érkeztünk, próbáltuk megoldani a feladatot, ez most ennyire volt elég. A csalik, technikák úgy működtek, ahogy terveztük, de ez olyan sport, ahol a halnak is akarni kell…

No félreértés elkerülése végett; egy csepp keserűség nincs bennünk, sőt örülünk, hogy egy ilyen gyönyörű, izgalmas vízre, és erre a nívós versenyre eljutottunk, itt lehettünk. Ezúton is köszönjük a szervezőknek, szuper volt!

Jövőre, veletek, ugyanitt!

Teljes galéria a versenyről itt érhető el!

Bait Bait Carp-e Diem Team – Felkészülés a Gulya Carp Laken

Április végén volt szerencsék 48 órát eltölteni Előszálláson, a Gulya Carp Laken. Mivel nagyon érdekelt bennünket a tó hátsó részében található bokorsorral tarkított vízfelület, így a foglalásunk a 16-os és 17-es állásokra esett. Nehéz terepnek ígérkezett, de szeretjük a „dzsungelharcot”. A hétvége előtt két fő célt tűztünk ki magunk elé. Felkészülés a IV. Halcatraz Fishing & Hunting Kupára (Levelek 210ha, sok törpeharcsa) és a közeljövőben limitált kiadásban kapható Légiós fantázia névre hallgató új íz világ kipróbálása volt, amihez nagy reményeket fűzünk a törpeharcsák elleni küzdelemben.

Pénteken délre volt meghirdetve a találkozó, de sajnos Eduscho (Endre) barátunk lebetegedett, így 4 fős csapatunk 3-ra szűkült. Gyors terepszemle és kipakolás után úgy határoztunk, hogy a 6 botot távol egymástól helyezzük el, hogy minél nagyobb területet le tudjunk fedni, így mind a két stégre 1-1 állvány került, valamint „létrehoztunk” a 16 és feledik állást, egy jól kiemelt rod-poddal, a partot szegélyező nádfal felett.

A vízfelület feltérképezése során, megállapítottuk, hogy bár van benne rizikó, de a szerelékeinket a bokorsor előtt fogjuk elhelyezni. A vízmélység nem túl nagy változatosságot mutatott, átlagosan 1,6-1,8m mélységet mértünk, de a bokorsor előtt találtunk több területet is, ahol a keményebb talaj és az iszaposabb részek találkoztak. Ide helyeztük el a szerelékeinket, a csalikat többféle módon felkínálva, bízva abban, hogy a bokorsor mögötti kíméleti területről ki tudjuk csalni a pontyokat, és időben ki tudunk pattanni a székből, mielőtt a halak keresztül rodeóznak a bokorsoron.

A végszerelékeinkkel megpróbáltunk minél több variációt lefedni, így változatos módon próbáltuk felkínálni a Bait Bait ízvilágait, köztük a közeljövőben várható limitált kiadásban kapható újdonságot, a Légiós fantázia névre hallgató bojlit is, de erről most többet nem árulhatunk el. Hamarosan minden titkot felfed előttetek Varga Peti és csapata. Balázs egy 16mm-es balanszírozott Ébredő Erővel és a Légióssal kezdett pva támogatással. Gábor a nagy kedvence, a Rodin mellett tette le a voksát, 16mm-es pop-up változatban D-rigen felkínálva, míg a Légióst hóemberben, Gergely a mentor 24mm-es változata mellett a Légióst fluocarbon előkén. Kevés etetés mellett elhelyeztük a csalijainkat a kijelölt helyekre, majd kezdődhetett a táborépítés.

A délután eltelt a tábor felépítésével, amíg a pontyok vígan fürödtek a kíméleti területen belül, mint ha csak gúnyt akartak volna űzni belőlünk. Megmutatták, hogy itt vannak, és nagyon jól érzik magukat ezen a gyönyörű, akadókkal és nádassal tarkított vízben, mert a kapásjelzők néma csendjét csak a békák koncertje és a pontyok hangos csobbanásai törték meg. Már majdnem gondolkodóba estünk, mikor a Rodin ezt megtette helyettünk Gábor botján, és egy erős húzós – vagy inkább kirohanós – kapás jelezte, hogy az első Bait Bait faló a bokorsor mögötti kíméleti területnek vette az irányt. Gyorsan csónakba pattantunk, és irány a hal után. Balázs kissé aggódó hanggal jelezte, hogy a hal megvan, de bent van az akadóba. Mikor a csónakkal szép lassan felé csorogtunk, kezdődhetett a játék. Meg kell találni titok nyitját, és fel kell szabadítani valahogy a zsinór útját, hogy kontaktusba kerülhessünk az első hallal. Szerencsére nem úszott keresztül a bokorsoron, de az elülső külön álló akadót megtalálta. Balázsnak sikerült a damilt kifordítani az akadó alól, így már egyenes út vezet a halhoz, meg volt a kontakt. Egy rövid fárasztás után sikerült szákba terelni a hétvége első pontyát.

A délután és az este hátralevő része csendben telt, így a hely adottságait kihasználva jutott idő egy kis közös sütögetésre, és sztorizgatásra is. Így körbeültük a tábortüzet, és elfogyasztottuk diétás vacsoránkat, ha már a délutáni nagy fürdőzésben úgy tűnt, nem jött meg a halak étvágya. Így tért mindenki nyugovóra a sátorban úgy éjfélt tájt, bízva abban, hogy nem a hajnali napsugarak, hanem kapásjelzőink csipogása fog bennünket ébreszteni.

Ez csak félig meddig valósult meg, ugyanis az éjszaka csendesen telt, de a reggeli napsugarakkal együtt ébresztett Balázs kapásjelzője. Intenzív csipogással jelezte, hogy megérkezett az első érdeklődő az Ébredő Erőre is. Kezdődött az ezen a hétvégén később szokásossá vált menetrend. Bepattanás a csónakba, irány a bokorsor, egy kis gubancolás és jöhetett a fárasztás. A hajnali napsugarakban gyönyörűen csillant meg a méretesebb tükrös aranyló hasa, amely a mérlegelés során 13 kilogrammot nyomott. Gyors fotó, sebfertőtlenítés, és már mehetett is az útjára.

Jöhetett a szerelék visszavitele, ezen a végszereléken maradt az Ébredő Erő. A csónakkal Gábor és Balázs épp, hogy megfordultak kifelé, élőben nézhették végig amikor Gábor botján ismét egy húzós kapás okozott riadalmat a pontyok között a bójánál. A Rodin pop-up D-rigen felkínálva ismét nagyon csábító volt. Ki sem szálltak a csónakból, megkapták a botot és már fordultak is vissza, csak fordított felállásban. Balázs a kormánynál, Gábor a botnál. Mire odaértek a ponty természetesen körbejárta több helyen a bokrokat, de a damil kiszabadítása után őt is sikerült bölcsőbe fektetni. Kicsivel maradt el a 14 kilótól.

A mi kis történelmünk megismételte önmagát, mert mire elhelyezték a végszereléket a megfelelő helyen, a Légiós is megmutatta vonzerejét, jelezve jogos helyének megkövetelését a Bait Bait bojlik elit családjában. Mivel Gergő volt a parti „felügyelő”, így ő lépett a bothoz, és nagy meglepetésünkre egy parti fárasztás vette kezdetét, hiszen ez a „potyesz” úgy döntött, hogy a menekülési utat a nyílt víz felé keresi meg. A Légiós első adománya egy 14,7Kg-os masszív pikkelyes volt. Természetesen, mint minden esetben, gyors mérlegelés, fotó és sebfertőtlenítés után megköszönve a harcot és az élményt, őt is útjára engedtük.

Közvetlenül a visszaengedést követően Gergő botján is megtalálta egy jövevény a fluo-carbon előkén felkínált Légióst, de sajnos a fárasztás szinte el sem kezdődhetett, mert a bokorsor megpróbáltatásait nem bírta az előke, így sajnos ez a hal nem kerülhetett kamera elé. Mivel még az ilyen rövidebb horgászatok alkalmával is nagyon oda figyelünk a reggeli és esti etetések pontos idejének megtartására – most a reggel 7 és az este 7 óra volt kitűzve erre – így gyors összekészítés után indulhatott az újabb kör a csónakkal, kombinálva a parton lévő előke behúzásával. Az etetés és az intenzív reggel után bizakodva néztük a szombati nap elé, amely sajnos nagyon fülledt meleget hozott, így a halak visszatértek a kíméleti területen történő fürdőzéshez, és a rohamosan felmelegedő vízben úgy gondoljuk megkezdték az előkészületeket is a hamarosan várható ivási időszakra.

A nap csendesen telt, jutott idő egy kis baráti eszmecserére a mellettünk horgászókkal, valamint a tavat is körbe tudtuk járni pár szót váltva a többi horgásztárssal, ami megerősített bennünket abban a hitben, feltevésben, hogy ez a nyomott meleg időjárás nem kedvez a halak kapó kedvének. A késői ebéd elfogyasztása után jutott idő egy kis csendes pihenőre is a fák és a sátrak árnyékában, amit ismételten fél 6 magasságában a kapásjelző hangja tört meg. Egy „kisebb” 8 kg körüli ponty jelentkezett ismét a Légiós bojlin. A Rodin sem akart nagyon lemaradni, így nem sokkal később ő is szolgáltatott egy 9 kg-os tükröst, valamint ez idő alatt a délutánra felkerülő Tüzes Barack fluo pop up (szintén D-rigen felkínálva) is megörvendeztetett bennünket egy szép egészséges nyurgával.

Az este most sokkal intenzívebben telt, mint az előző. 21 óra magasságában az Ébredő erő meghozta a túra legnagyobb halát, amely 17 kg-nál is többet nyomott. Ekkorra már szinte állandóvá vált, hogy a pontyokért „dzsungel harcot” kellett vívni.

Az éjszaka folyamán még további 3 halat sikerült fognunk. 2 a Légiósra 1 pedig az Ébredő Erőre csábult el.

A vasárnap délelőtt már főként az összepakolással telt, és a szerencsénk is alább hagyott, hiszen csomagolás közben erős szél érte el a tavat, megnehezítve ezzel a dolgunkat, és 3 kapásunk is volt, amit nem sikerült halra váltani. Se az ejtős, se a húzós kapás nem járt szerencsével. Végezetül a Gulya Carp Lake hallal búcsúzott tőlünk, ugyanis indulás előtt nem sokkal, a Rodinnal sikerült még egy 11 kg körüli nyurga pontyot fényképezni.

Összességében azt kell mondjuk, ez a 48 óra nagyon jól szolgálta felkészülésünket a IV. Halcatraz Fishing & Hunting Kupára, amiről szeretnénk majd szintén beszámolni nektek Levelekről, lehetőségeinkhez mérten. A Légiós bojli is beváltotta a hozzá fűzött reményeinket.
11db szép, egészséges pontyot tudtunk fényképezőgép elé csalni, egy nehéz, akadókkal, bokrokkal tarkított terepen.

Baráti Üdvözlettel a Bait Bait Carp-e Diem csapata

Balázs, Gábor, Gergely és Endre

Link a galériához!

Facebook: https://www.facebook.com/groups/1634115500173931

I. Hantosi Pecacenter Bojlis Találkozó 2020.

Mint korábbi beszámolónkban említettük, idén úgy próbáltuk meg összerakni a versenynaptárunkat, hogy minél jobban fel tudjunk készülni az NBBH-ra. Mivel az általunk óhajtott versenyekre vagy nem fértünk már be, vagy a jelenlegi helyzet miatt elmaradtak, így választásunk a hantosi versenyre esett. Úgy gondoltuk, hogy annak ellenére, hogy ez egy kisebb tó, a 72 óra alatt itt tudjuk leginkább finomítani a behúzó technikánkat, a precíz etetőhajózást valamint kipróbálni pár újdonságot is.

Verseny:         I. Hantosi Pecacenter Bojlis Találkozó 2020.
Helyszín:         Hantosi Horgászcentrum
Időtartam:      2020. 06. 25-28. (72 óra)
Csapat:           Bait-Bait Carp-e Diem

Csapattagok:  Busa Gábor, Busa Gergely, Kocsis Balázs, (Molnár Endre, aki most sajnos csak a beszerzői szerepkört tudta vállalni. Köszönet neki a segítségért).

Mint korábbi beszámolónkban már említettük, idén úgy próbáltuk meg összerakni a versenynaptárunkat, hogy minél jobban fel tudjunk készülni az NBBH-ra. Mivel az általunk óhajtott versenyekre vagy nem fértünk már be, vagy a jelenlegi helyzet miatt elmaradtak, így a választásunk a hantosi versenyre esett, hiszen úgy gondoltuk, hogy habár ez egy kisebb tó, de a 72 óra alatt itt tudjuk finomítani a behúzó technikánkat, a precíz etetőhajózást, és kitudunk próbálni pár újdonságot is.

Sajnos most úgy alakult, hogy 4 fős csapatunkból csak Gergely és jómagam tudtunk részt venni teljes hosszában a versenyen, míg Gábor egy fél délutánt, és másnap még 2-3 órát tudott velünk lenni. Edu barátunkat most elszólította a családi és munkahelyi elfoglaltság, de mint a csapat oszlopos tagja, természetesen minden nap érdeklődött a hogylétünk és a teljesítményünk felől.

A versenyre való felkészülést már jó előre elkezdtük: ismerve a tó adottságait úgy döntöttünk, hogy a 4 botos versenyen a botjaink számát felosztjuk, és 2 bottal pontyot, míg 2 bottal amurt próbálunk meg becserkészni. Ehhez a szisztémához állítottuk össze a csali csomagot is. Így esett a választásunk az örök favorit triumvirátusra (Rodin a gondolkodó, Ébredő Erő, Tüzes Barack) és végül, de nem utolsó sorban, talán az annyira nem ismert Lelkész (a csali ízesítése egy enyhén halas, májas fűszeres alapon, egy kicsi keksz, és vajsav beütés) bojlikra. Természtesen a kiegészítőket sem hagytuk otthon, így mindegyikből volt nálunk pop-up, wafters, és paszta is.

A verseny 4 botos, behúzós verseny volt, ahol a 7 kg feletti pontyok és amurok számítottak értékelhetőnek, és a helyezések sorrendjéről az 5 legnagyobb hal összsúlya döntött. A nevezett csapatok névsorát áttekintve, nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy olyan csapattal  horgászhattunk együtt, mint a BCL Bait Bait Team (Csanesszel, Rolival és Gergővel). Izgatottan vártuk, hogy elkezdődjön a megmérettetés.

A nyitóceremóniát követően elfoglaltuk a nekünk sorsolt 1-es horgászhelyet, mely a tó bal szélső pályája volt, balról és szemből is nádfalakkal övezve.  A tó és környezete gyönyörű, tiszta, rendezett. Ezen felül egy minden igényt kielégítő faház is hozzájárult ahhoz, hogy  fantasztikus hangulatban töltsük az előttünk álló 72 órát.

A verseny csütörtökön déli harangszóra startolt, és a rekkenő hőség ellenére mind a 10 csapat nagy elánnal szállt azonnal vízre, hogy megkeresse a négy végszerelék általa vélt legmegfelelőbb pozícióját. Az előttünk lévő vízfelület gyors átradarozása után felmértük, hogy a tó ¾-éig folyamatosan mélyül, nagyjából 1m-es vízmélységtől 1,8m-ig, majd onnan újra visszacsökken 1,4m-re. Mindent összevetve négy bóját helyeztünk el - kettőt amurban bízva közel a nádfalhoz és a kifolyóhoz, egyet-egyet pedig pontyra, amelyet az iszap és a kemény rész találkozásánál helyeztünk el, nagyjából olyan 1,7 m mély vízben. Megcsináltuk az alap etetéseket:pontyra a rodint, ébredő erőt, és tüzes barackot szórva (csak kis mennyiségben), míg az amurokat a lelkész bojlival próbáltuk becsalogatni. Egy kicsit féltünk a szélső pályától, hogy mielőtt a halak beúsznának az etetésünkre, a többi csapat megállítja őket, de mi nem hiszünk a nagy mennyiségű etetésben. Mivel a szélirány egy kicsit nekünk kedvezett, így folytattuk a végszerelékek behúzását a kijelölt helyekre, a helyünk elfoglalását.

A behúzásokat követő első pár óra csendesen telt, volt idő és lehetőség kipakolni, elrendezkedni, mígnem szembesülnünk kellett azzal, hogy az etetőhajót nem lehetett bekapcsolni. A taktikánk egyik fő eleme arra épült, hogy sűrűn frissítjük a végszerelékeinket, ezért ennek a problémának a megoldása létfontosságú volt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy nagyon nagy köszönetet mondjunk Norbi barátunknak, aki mindent félretéve leutazott hozzánk Székesfehérvárról, hogy orvosolja az etetőhajónk hibáját, és egy gyors bekapcsoló gomb csere segítségével újra üzemképes állapotba hozza azt, amely a verseny későbbi szakaszaiban nagy segítségünkre volt.

Az első kapás szerelés közben, 18:00 magasságában jelentkezett, elég intenzív, húzós volt. Mivel ez volt az első kapás, úgy döntöttünk, hogy gyorsan csónakba pattanunk, és rámegyünk a halra, nem a partról próbáljuk meg kifárasztani. Merítés után örömmel konstatáltuk, hogy a 8mm-es pop-upban az erő felébredt, és megajándékozott minket az első versenyben is mérhető hallal, egy 7,5Kg-os egészséges pikkelyes formájában. Nem sokkal ezt követően, az első amur (12Kg) is jelentkezett a Lázadó fluo waftersen, amit Gergő fárasztott, hiszen az volt a megállapodás, hogy kapásonként cserélünk szerepkört, aki dolgozik és aki hűsöl az embert próbáló melegben…na jó, azért segített szákolni is.

Az első két hal, melyet számos másik követett

Ezután a szokásos és rendszeres esti etetés következett, párszem bojlival, majd a szerelékek újrahúzása az éjszakai horgászathoz. Éjszakára a rodint, az ébredő erőt, és a lelkészt választottuk, annyi különbséggel, hogy a pop-upokat, balance süllyedő bojlikra változtattuk. Az éjszaka sajnos elég csendesen telt, hajnal 5 órakor ébresztett bennünket a kapásjelző, egy komoly ejtős kapással, de sajnos fárasztás közben félúton a csatát a hal nyerte, és megszabadult a horogtól. Ezt követően 7 óráig volt még két kapásunk, ahol szintén lemaradt a hal. Tanakodtunk rajta, hogy mit ronthatunk el, vagy mi lehet a probléma az előkével, de végezetül arra a következtetésre jutottunk, hogy nem változtatunk. Előfordul az ilyesmi, ha az ember 10-es horoggal horgászik. Bíztunk a végszerelékünkbe, így ezekkel folytattuk a horgászatot, a reggel 7órási etetést követően.

És ekkor következett a nagy Bait Bait BUMM!

A csalik vonzereje beérett, és egy őrült 14 óra következett míg teljesen be nem sötétedett. A reggeli 8 órai mérlegelésig az előző nap két hal mellé, még kettőt felírtunk a listára. Az egyik a Rodint, a másik az Ébredő Erőt húzta el.

Délre pedig már 7 hal volt a stég előtt lezsákolva, mind 10 és 15kg közötti. Mind a négy bója adta a halat, sok esetben 2-3 bot „füstölt” el egyszerre. Minden új behúzást követő 10 percen belül kapás volt. Ha nem húzta el a végszereléket, akkor fél óra elteltével frissítettünk, és már jött is a kapás. Ezzel a rohammal felkúsztunk a képzeletbeli dobogó 3. fokára.

Innentől kezdve már csak arra koncentráltunk, hogy a kisebb halainkat cserélni tudjuk nagyobbakra, de egyenlőre kitartottunk az addig jól működő taktika mellett, és nem változtattunk.

Délután megérkezett Gábor is, és ha már a Rodinon ismét jelentkezett egy intenzív húzós kapás, megragadta az alkalmat, hogy ő is kivegye a részét ebből a fantasztikus élményből. Negyed órás fárasztást követően sikerült is neki matracra fektetni a versenyben addigi legnagyobb pontyunkat, amit 14940 grammal mérlegelt. Ismét egy gyönyörű és egészséges pikkelyes ponty volt.

Mint írtam, a délután folyamán még nagyon sok halat sikerült szákba terelni, mind 10+ -os hal volt, de ekkor cserélni már nem tudtunk. Így érkezett el az éjszaka, és az éjszakai behúzások előtt úgy döntöttünk, hogy elkezdünk még jobban szelektálni, hiszen ekkor már tudtuk, csak a 15+ -os halak tudnak bennünket feljebb repíteni. Így erős szelektálásba kezdtünk, a két pontyos boton, de az amuros botokon is felkerültek a fekvő bojlik a nagyobb halak reményében. Az egyikre 1 szem 24mm-es Lelkész, míg a másikra dupla 24mm-es Lopakodó, amiből lapult egy kevés a csalis táska mélyén. Ennek következtében a kapások intenzitása is csökkent, de legalább megtudtunk vacsorázni normális, nyugodtabb körülmények között.

Az éjszaka többé-kevésbé pihenéssel telt, az 1szem 24mm-es Lelkész bojlin jelentkezett óránként 1 kapás, de sajnos a horogtól elengedés ellenére is a legnagyobb is kisebb volt 10dkg-al mint az akkori legkisebb bemért halunk, ami 13,6kg volt. Reggel ismét etetés, pár szem bojli a már megszokott 3-asból (Rodin, Tüzes Barack, Ébredő Erő), valamint a Lelkész -az amuros bójákra. Bíztunk benne, hogy a szelektálás meghozza eredményét, és az 5 legnagyobb halunk átlagsúlyát feljebb tudjuk tornászni.

Ekkor így állt a verseny:

Bait Bait Carp-e Diem Team - 70535g
Betli Duo - 53405g
RJ Carp Team - 69055g
BCL Bait Bait Team - 51975g
Király Carp Team - 18340g
Pataji Team II. - 64810g
Pataji Team I. - 38685g
Kakas Carp Team -
R-Fishing Team - 71790g
Joo Carp Team –

Nagyságrendileg fél órás/órás ciklusokban jelentkezett a délelőtt folyamán kapás, főként a Rodinon és az Ébredő Erőn, de nem tudtuk átlépni a 16+-os határt.

Nem sokkal a verseny 48 órája előtt aztán valami változott. Egy kicsit megerősödött a szél, lotyogóssá vált a víz, és a Rodin elgondolkodott. Egy ejtős kapás, de nem az az intenzív, csak így finoman, de folyamatosan. Gergő lépett oda a bothoz, és kezdte el a fárasztást. A stéghez érve már látszott, hogy egy jobb hallal, egy széles hátúval van dolgunk, 15+-ra becsültük.

Még egy pár kört tett a stég előtt, 2x 3x megpróbált kitörni is, de végezetül sikerült szákba terelni őt. Ekkor láttuk meg, hogy nem csak 1 széles hátú tükrös ponttyal van dolgunk, hanem egy pocakos széles hátú az. A pontymatracra való beemeléskor már mondtam is Gergőnek, hogy ez bizony nem 15, hanem 20+-os halacska lesz, és igazam volt. Egy gyors telefon után már jött is a mérlegelés, és nem tévedtem, a mérleg nettó 21465 grammot mutatott. Gergelynek ez volt az első 20+-os hala, így a beavatás sem maradhatott el.

Nem sokkal ezután nekem is sikerült még egy 16+-os pikkelyest a szákba terelni, aki a Lelkész bojlira csábult el, így 16 órával a 72órás verseny vége előtt az 5 legnagyobb halunk összsúlya 82990 gramm volt, ami 16,6Kg átlagsúly.

A verseny hátralevő részében már nem változtattunk a taktikán, hiszen ekkor már a legkisebb halunk súlya 14940gramm volt, így tudtuk, hogy csak 15+-os halakkal tudunk előrébb lépni. És hát a technika eddig működött, így csak egy kis szerencse kellett, hogy a bevált módszer mellé párosuljon.

Mind az éjszaka, mind a verseny végéig nappal folyamatosan fogtuk a halakat, de sajnos már nem sikerült 15kg-nál nagyobb halra akadni. Ebben erősen közrejátszott, hogy a szélirány is megváltozott, valamint gyengült is. Szép halakat fogtunk ekkor is 12 és 15kg közöttieket, de sajnos már cserélni nem tudtunk.

Így a verseny lefújása után izgatottan kezdtük meg az összepakolást, a boják felvételét, és vártuk mire volt elegendő ez a teljesítmény. Titkon reméltük, hogy talán odaérhetünk a dobogó csúcsára, de tudtuk, hogy a szél megfordultával a felettünk lévő helyeknek jobban kedvezett az időjárás.

Elérkezett az eredményhirdetés. Mindenki kicsit fáradtan, de vidáman, jó hangulatban várta. Átbeszéltük az eseményeket Csaneszékkel, és ők is bíztattak bennünket, hogy talán meglesz, talán sikerült megtartani a vezető pozíciót.

Sajnos nem így lett. A 82990 grammos összsúlyunk „csak” a dobogó második fokára volt elegendő. Tisztes küzdelemben, de 600 grammal alul maradtunk az RJ Carp Team-el szemben, ami nagy csalódás volt számunkra, hiszen nagyon sokat dolgoztunk ezért az eredményért.

Nekik az utolsó órában sikerült még egy 15+-os halat mérlegelniük, így 83590 grammal ők állhattak fel a dobogó legfelső fokára, míg ha az elkészült kép egy kicsit csalóka is.

Gergelynek sikerült megtartania a verseny legnagyobb halát, és a kupát és az ajándéktárgyat ő vehette át 21+-os pontyért. Talán ez egy kis gyógyír volt a csalódottságunkra, hiszen ezzel sorozatban 3-szor sikerült elhoznunk a verseny legnagyobb két hala közül valamelyiket.

Íme a végeredmény:

1. RJ Carp Team 83590g

2. Bait Bait Carp-e Diem Team 82990g

3. R-Fishing Team 73150g

Legnagyobb hal: Busa Gergely / Bait Bait Carp-e Diem Team - 21465g

Link a verseny galériájához!

III. Halcatraz – Fishing and Hunting Kupa 2020.

Verseny:         III. Halcatraz – Fishing and Hunting Kupa 2020.

Helyszín:         Leveleki víztározó

Időtartam:      2020. 05. 24-30. (128 óra)

Csapat:           Bait-Bait Carp-e Diem

Csapattagok:  Busa Gábor, Busa Gergely, Kocsis Balázs, Molnár Endre

Mint minden évben számunkra a legfontosabb verseny az NBBH, de úgy éreztük több gyakorlásra lenne szükségünk, ezért kerestünk egy behúzós versenyt, lehetőleg minél természetesebb vízen. Sajnos az idei Fehérvárcsurgói verseny elmaradt, illetve a járvány is bizonytalanná tette a versenyek megrendezését. Választásunk a Leveleki horgászparadicsom által kiírt amur- és pontyfogó versenyre esett. Izgatottan vártuk hogyan alakulnak az események, de szerencsére május közepétől enyhültek a korlátozások, így a verseny is megrendezésre került.

Lelkesen készültünk, tervezgettünk, próbáltunk a lehető legoptimálisabban felkészülni. A tó - ahol a versenyt rendezték - egy 200 hektáros víztározó, melyről vajmi kevés információnk volt. Amit tudtunk azt az internetről, fórumokról szedtük össze. Az etetésre és csalizásra szánt alapanyagokat vegyesen pontyra és amurra állítottuk össze. Az változékony időjárás miatt nem tudhattuk, hogy mire számítsunk. A meleg időjárás az amuroknak, míg a hideg inkább a pontyoknak kedvezett. Így a változatos bojlik mellé apró magokkal, kukoricával és tigrismogyoróval is készültünk. Mindezeket kiegészítve pop-up-okkal, wafters-ekkel és pasztával. Bojliból négy fő ízűnk volt; a Tüzes Barack, az Ébredő Erő, a Rodin és a Lelkész, de biztos, ami biztos egy kis Lopakodóval egészítettük ki a szettet.

Vasárnap reggel izgatottan keltünk útra, menet közben megálltunk Mezőkövesden, ahol átvettük az új etetőhajónkat, mely később a versenyen nagy segítségünkre volt. Megérkezésünket követően, egy gyors ebéd után, megkezdődött a műszaki átvétel, a szabályok ismertetése és a sorsolás.

A verseny egy klasszikus hatbotos verseny volt, ahol az 5 kg feletti pontyok és a 8 kg feletti amurok számítottak értékelhetőnek. Mivel nem ismertük a tavat, nem sok fogalmunk volt, melyek a jók és melyek a kevésbé jó helyek, így a húzás részünkről rizikómentes volt. Végül a 18-as helyet húztuk, ami - mint kiderült - a tó mélyebb részéhez tartozott.

A nyitóceremóniát követően elfoglaltuk a horgászállásainkat. A versenytársak felkészült, profi csapatok voltak, kissé rémülten néztük a felvonuló autókat, amint a horgászhelyek felé haladtak. A tó és a környezet gyönyörű, tiszta és rendezett. A húzott helyünk első ránézésre elég szűknek tűnt és a töltésoldal sem éppen a legideálisabb a sátrazáshoz, de mire belaktuk, már megfelelt a horgászathoz.

Eredetileg hétfő reggel 6:00-kor kezdődött volna a verseny, de az időjárásra való tekintettel már vasárnap este 8:00-kor elstartolt. Ez a mi ütemtervünket nem borította fel, a táborépítést és a szektorunk feltérképezését rögtön meg is kezdtük, de mivel ezt a műveletet nem szeretjük elkapkodni, így mire az utolsó bot is a vízbe került már hajnali 2:00-t mutatott az óra. Előzetesen kidolgozott stratégia szerint építettük fel az etetéseinket a szektoron belül, emellett - kisebb változtatásokkal ugyan-, de ki is tartottunk.

Akármilyen felkészültek is voltunk: a radar szenzorfejét sikerült otthon hagyni. Kisebb tanakodás után, gondoltuk maradnak a manuális módszerek, de szerencsénkre a szervezők közreműködésével kölcsönöztek számunkra egy radart, amit ezúton is nagyon köszönünk!

A szektoron belül három bója elhelyezése volt engedélyezett, ebből kettőt a pontyoknak egyet az amuroknak szántunk. A szektor középső, illetve a legtávolabbi pontjait horgásztuk. Az amuroknak tigrismogyoróval és kukoricával, illetve a Lelkész bojlival készültünk, a többi bojlit a pontyoknak szántuk. A szektor viszonylag keskeny volt, sokat használtuk az etetőhajót, így a csónakba csak akkor szálltunk, amikor a halra vagy etetni mentünk.

A verseny első 60 órája kapás nélkül telt el, ami erősen visszavetette a csapat lelkesedését. A megmérettetés alatt folyamatosan változtattunk, kísérleteztünk a csalikkal, a csalik felkínálásával, mennyiségével. Az áttörést a szerda délután hozta meg számunkra: ekkor jelentkeztek a halak a szektor széléről. Viszont ami aggasztó volt, hogy a következő nap folyamán fél nap alatt 8-10 törpeharcsát is fogtunk és szinte mindegy volt, hogy mivel csalizunk. A törpék miatt a paszták és a locsolók használatát mellőznünk kellett. Több technikával is próbálkoztunk, hogy a törpéket távol tartsuk, sajnos nem sok sikerrel. Talán ami a legeredményesebb védekezés volt az etetések minimalizálása, majd teljes elhagyása. Csalizás esetében pedig csalihálót használtunk.

A harcsák és a csukák igen aktívak voltak, ennek eredményeképpen egy kitekert boton lévő feltűnő színű pop-up-ot rabolt le egy éhes csuka, melyet egy gyors fotót követően útjára is engedtünk.

A tapasztalat, hogy sajnos az időjárás megint kibabrált velünk, nem volt elég hideg, hogy a halak a mélyebb területre bejöjjenek és nem volt elég meleg, hogy az amurok is erre a területre látogassanak. A víz hőfoka miatt teljesen elhagytuk a magokat és innentől kezdve kizárólag csak a pontyokra koncentráltunk. Péntek délután egy klasszikus nyugodt, de folyamatos kapás jelezte, hogy komoly hallal lesz dolgunk. A csapat két tagja rögtön a csónakba ugrott és elindultak a halra. A fárasztás 15-20 percen keresztül zajlott, de csapattársaim türelmesen, viszonylag gyenge fékkel terelgették a halat, nem kockáztatva az esetleges szakadást. A merítés simán ment, majd nagy örömmel hoztak ki a partra egy gyönyörű pikkelyest.

A verseny legnagyobb hala, amely egyben tórekord is lett!

A mérlegelést követően már sejtettük, hogy ez egy értékes fogás lesz a versenyben. Nagy örömünkre a horgászhelyünkre kikerült a „Big Fish” zászló, csak remélni tudtuk, hogy nálunk is marad.

A szereléket amilyen gyorsan lehet visszajutattunk eredeti helyére, ennek eredményeképpen 1 órán belül másik gyönyörű 18 kg feletti pontyot meríthetünk.

Reggelig még követte pár 7-10 kg-os ponty a többieket, de sajnos szombat délelőtt teljesen leálltak. Ellenben visszataláltak a törpék is. Szombat 14:00 órakor kicsit csalódottan tekertük ki botjainkat és kíváncsian vártuk mire lesz elég ez a halmennyiség. Végül az összesítettben a hatodik helyen zártunk a 39 csapatból, illetve a szektorokban második helyen végeztünk. A tavalyi győztestől 20 kg-mal, míg a tavaly előtt diadalmaskodó csapattal szemben 10 kg-mal maradtunk alul. Azt gondolom első találkozásunk a tóval nagyon eredményes volt. A csapatok jelentős része nagyobb hangsúlyt fektetett a magok használatára, az utolsó 72 órában nekünk már csak bojli volt felfűzve mind a hat botunkon.

Az egész verseny alatt az összes halunkat (10 db ponty) a Tüzes Barackkal fogtuk. Ami a vízről elmondható, hogy a kifogott halak nagyon szépek és egészségesek voltak, szerencsénkre a pontyok az ívást felfüggesztették, így 1-2 kg-mal többet nyomtak. Mint említettem az időjárás nagyon változékony volt: szél, eső, jégeső és napsütés folyamatosan váltotta egymást. De ettől eltekintve, a verseny jó hangulatú volt, nívós csapatok ellen mérethettük meg magunkat. Utólag is gratulálunk a dobogósoknak! A verseny állásáról, illetve aktuális helyzetéről a szervezők folyamatosan tájékoztattak és közvetítették a weben keresztül, ami fontos hírforrás volt a csapatoknak, szurkolónak egyaránt. Ezúton is köszönjük és gratulálunk a szervezőknek a nívós munkájukért!

Külön köszönetet szeretnénk mondani Varga Péternek a nagyon sok segítségért és a csalikért, valamint minden Bait Bait-es csapat tagnak!

Remélhetőleg jövőre, Veletek, ugyanitt!

Ha tetszett, like-old és kövesd Facebook oldalunkat!

Új weboldalunk van

Ez az első blogbejegyzésünk az új weboldalunkon.

Az oldalt folyamatosan töltjük fel tartalommal, és itt lesznek olvashatóak a külömböző verseny beszámolók is.

Horgásztársi Üdvözlettel:
Bait Bait Carp-e Diem Team